Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évfolyam 2004. évi 3-4. füzet A FERTŐ-TÓ HIDROLÓGIAI ÉS VÍZKÉMIAI ÁLLAPOTÁNAK ELEMZÉSE PANNONHALMI MIKLÓS és SÜTHEÖ LÁSZLÓ A Fertő-tó valószínűleg a pleisztocén utolsó interglaciálisában tektonikai süllyedéssel keletkezett, s vált a Hanság-medencével együtt lefolyástalan területté. A XX. század elejéig a tó vízháztartását a vízgyűjtő hidrológiai és morfológiai paraméterei, mint természetes tényezők határozták meg. E tényezők együttes hatására sokszor szélsőséges vízszintek is kialakultak, az évszázadok során a tó többször kiszáradt, s árvizei katasztrofális elöntéseket okoztak. Legutóbb az 1860-as évek rendkívül aszályos időjárásának hatására száradt ki a meder. A tó kedvezőtlen szélsőségeinek megelőzése céljából több emberi beavatkozást is terveztek, melyek közül számos meg is valósult az elmúlt egy évszázadban. Érdekességként megemlíthető, hogy a XIX. századi tervek között szerepelt a tó teljes kiszárítása is. A XIX-XX. század fordulóján a Hanság-főcsatornát meghosszabbították a Fertő-tóig, s Pomogynál a szabad lefolyás korlátozására egy zsilip épült. A szabályozható vízlevezetés érdekében 1956-57-ben megépült a csatornán a mekszikópusztai zsilip, amelynek kezelésére a Magyar-Osztrák Határvízi Bizottság 1965-ben fogadott el először szabályzatot, amelyet 1998-ban módosítottak. Azóta a tó vízszintszabályozása a természetes tényezők mellett nagyban függ a zsilip üzemeltetésétől. A zsilip kezelésére vonatkozó szabályzat elsősorban az árvízi biztonságot tartja szem előtt. Az elmúlt évek aszályos időszaka azonban újabb kérdéseket vet fel a Fertő-tó vízgazdálkodásával, vízszintszabályozásával kapcsolatban. 1. A jelenlegi hidrológiai állapot értékelése 1.1. A Fertő-tó vízháztartása A tó vízháztartását számos tényező befolyásolja: csapadék (P), párolgás, felszíni hozzáfolyás, felszín alatti hozzáfolyás és a Hanság-főcsatornán keresztül történő vízlevezetés. E tényezők közül a felszín alatti hozzáfolyás a legújabb kutatások szerint elhanyagolható mértékű. Mivel a vízlevezetés szabályozható, ezért a vízmérleget csökkentő tényezők közül a párolgás ( E) a legjelentősebb. A felszíni hozzáfolyás (R) döntő hányadát a Wulka-patak és a Rákos-patak vízhozama jelenti. Jellemző átlagértékek az elmúlt 39 év adatai alapján: P = 566 mm E = 872 mm R = 168 mm A kézirat érkezett: 2005.V.25. Pannonhalmi Miklós oki. mérnök, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője. Sütheő László oki mérnök, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője.