Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A talajvízállás idősorok vizsgálata a Duna-Tisza közén 609 függő folyamat esetén, mint a talaj vízjárás, a „becsült periódusidő" jellemző-e a vizsgált időtartomány egészére. A talajvizek esetében az oszcilláló komponensek folyamatos átrendeződésének vagyunk tanúi, ami csak valamely adaptív spektrumbecslő eljárással követhető megfelelően. Különösen vonatkozik ez a nagyobb periódusidejű úgynevezett hosszú periódusokra. E problémának vizsgálati lehetősége a ma még nemzetközi viszonylatban is igen korszerűnek és újnak számító, úgynevezett wavelet spektrum felbontás módszerének kidolgozása óta adott (Percival 1995, Torrence— Compo 1998). A wavelet-módszer alternatív megközelítést kínál a tradicionális Fourier-analízis helyett, mivel időben (vagy térben) és skálában (vagy frekvenciában) lokalizált. Ez a megközelítés idő-skála (idő-frekvencia) felbontást eredményez, ezzel lehetővé válik, hogy a jelnek időben változó jellegzetességeit feltárja. A vizsgálatokban a következő lépés az volt, hogy azokat az idő dimenzión túl kiterjesszük a térre is. Amennyiben a célterületről kellő számú, a feltételeknek megfelelő vízszint-idősor áll rendelkezésre, a számítások elvégezhetők, az eredmények térképen ábrázolhatók. Végül szükséges és lényeges az eredmények hidrológiai, hidrogeológiai szempontú értékelése. Ugyanakkor - bár idáig eljutni is nehéz és nem kis erőfeszítést igényel - ez utóbbira most nem vállalkozunk, hanem maradunk annál a fő célkitűzésnél, hogy a talajvízjárás periodikus tulajdonságait vizsgáljuk, számszerűsítve a ma elérhető legmodernebb és így vélhetően a legpontosabb matematikai módszerekkel. 2. A vizsgált terület, felhasznált adatok A vizsgált terület (1. ábra) keleti és a nyugati határvonala természetes képződmény, a Duna és a Tisza jelöli ki. A déli határvonal az országhatárral azonos. A terület északi határaként a Budapest-Cegléd-Szolnok vasútvonalat fogadtuk el (Liebe et al. 2001, 2002, 2003/ A Duna-Tisza közén a talajvízszint-megfigyelő hálózat kiépítése több mint nyolcvan éves múltra tekint vissza. A Magyar Királyi József Műegyetem Vízépítéstani Intézete irányításával 1929ben létesült az első talajvízszint-megfigyelő hálózat a Természettudományi Kutatási Alap, valamint a gr. Széchenyi Tudományos Társaság anyagi támogatásával. Ez a hálózat mintegy 12 000 km

2 területre terjedt ki, amelyen összesen 149 csőkutat létesítettek Rohringer Sándor irányítása mellett. Az átlagos kútsűrűség 80 km

2/kút volt. Ezeket a porózus betonból készült kutakat kizárólag talajvízszint megfigyelésére létesítették^ Stelczer 1986/ Az országos talajvízszint-észlelő hálózat kialakítása 1933-ban kezdődött meg a Vízrajzi Intézet irányításával. A hálózat fejlesztésére több éves tervet dolgoztak ki, amelynek keretében már 1933-ban a Tiszántúlon 114 észlelőkutat létesítettek, az észleléseket fizetett észlelők háromnaponként végezték. Az első mérési nap minden hónap második napja volt. A tervszerű hálózatfejlesztés és a regionális hálózatok egyes kútjai átvételének eredményeképp 1943-ra összesen 363 talajvíz megfigyelő