Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Fekete Jenő György: A "két kultúra" és a környezetvédelmi innováció

A „két kultúra " és a környezetvédelmi innováció 589 tele az egyes egyetemek speciális képzési rendszerében, és iskolateremtő professzorainak munkájában rejlik. Vajon megmondják-e az új rendszer kitalálói, hogy egy környezetmérnöknek milyen szinten, milyen technológiákat kell ismernie, vagy esetleg mely környezeti elemmel kell foglalkoznia? A „ harmadik kultúra " színrelépésével csökkennek a tudomány esélyei. A politika csak rövidtávra képes gondolni és tervezni. Ha egy kutatási eredmény nem realizálódik 1-2 éven belül, akkor a politika könnyen kiejti a költségvetés kosarából. Nem egyszer hallottuk az elmúlt időben, hogy az Akadémia kutatóintézeteit meg kell szüntetni, a támogatásukat meg kell vonni, az „öncélú" kutatásokat le kell állítani. Vajon ki mondja meg, hogy egy kutatás öncélú-e, vagy sem? A történelem ma már sok ú.n. „passzív kutatást" igazolt, és vezetett be a tudományos gyakorlatba. Számomra rémálom volt a „technológia-bróker" terminológia bevezetése, azaz a műszaki tudomány-kereskedés. Bár az értelmezéssel sok gond volt, de a legtöbben egyetértettek abban, hogy ez a tudomány áruba bocsátását jelenti. Mi ér többet a piacon, egy szennyvíztisztítási technológia, vagy egy talaj-remediációs eljárás? Veszek két csővégi levegőszűrőt, adok egy talajmosást. Mi ér többet? Az alapokat jelentő kiindulási technológia, vagy az arra ráültetett cifraság? Ezek után csak egy lépés a tudás kiárusítása, mely a hazai technológiák fejlesztését egyszerűen ellehetetleníti. Végül érdemes megemlíteni, hogy a tudományos fejlődéssel együtt járó paradigmaváltás a minőségi változások helyett Magyarországon elsősorban a mennyiségi változásokat próbálja kezelni. A kritikátlanul kezelt óriási adathalmaz, a nem szakértők által értékelt tervállomány, az ellenőrizhetetlen szakértői vélemények, a letitkosított pályázatok látszólag egy tudástársadalom kulisszáit jelentik. Ugyanakkor ez csak egy kifelé látszó díszlet, egy Patyomkin-falu, mely mögött nincs minőség, nincs tudás-tartalom, nincs mestermunka, nincs hazai innováció. A fogyasztói társadalom megtévesztő látszata mindenhol és mindenkor érvényesül. Természetesen a tudományos élet produkál kivételeket, melyek a magyar tudós társadalom életképességét igazolják. De ha az előzőekben említett folyamatok - melyeket a globalizáció is segít - általános érvényre jutnak, akkor a hazai innovációnak, és a műszaki tudós-társadalomnak is búcsút inthetünk. A környezetvédelmi jövőkép alakulásában az innovációnak és az ezzel kapcsolatos döntések megalapozásának feltétele a tudomány szerepének növelése. A fenntartható fejlődés értelmezhetetlen a K+F meghatározó szerepének biztosítása nélkül. 3. Stratégiai kérdés-e a környezetvédelmi innováció? Az elmúlt évek társadalmi és gazdasági folyamatai, az elhibázott K+F politika és a tudományos kutatás megítélésében tapasztalt politikai félrelépések következtében a környezetvédelmi innováció, beleértve a vízügyi innovációt is, évről-évre romló tendenciát mutat. Ennek megfelelően a gazdasági stratégiák megalkotásában is az innováció egyre kisebb szerepet játszik, az ország versenyképességét erősen veszélyeztetve. A gazdaság működésében még mindig jelentős szerepet játszanak