Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

58 Orlóci István dasági célú használatot és szabályozást. A Közösséghez aktív részvétellel célszerű kapcsolódni. Ez a szándék érvényesül a Víz Keretirányelv szabályaival összhangban folytatott hazai folyógazdálkodásban is. A folyók szabályozásának és hasznosításának a tervezésében a legbizonytalanabb feladat az ökológiai szempontok figyelembe vétele, a természetvédelmi szabályoknak az adott helyre, feladatra alkalmazása. Az ökológiai, valamint a más társadalmi szempontok arányos érvényesítéséhez elsősorban a partnerség, valamint a szubszidiaritás elveit kell alkalmazni, és meg kell fogalmazni a mérnöki munka új a gazdasági, a társadalmi és az ökológiai érdekeket összehangoltan kifejező - kritériumait. Ennek első feltétele olyan egységes - integrált - nyilvántartás, ami intézményi és érdekeltségi tagoltságtól függetlenül veszi számba a folyók valamennyi természeti, gazdasági és társadalmi jelentőségű tulajdonságát, valamint az adott tájat és a vízrendszert érintő hatásokat. A folyók, mint a Föld természetes alapelemei, az emberiség közös vagyonába tartoznak. Olyan tőke a folyó, amelynek hozadéka a mindenkori nemzedéket illeti meg, azzal a kötöttséggel, hogy gondoskodnia kell a tőke hiánytalan örökölhetőségéről. A folyóvölgyeink természeti - ökológiai - adottságai európai összehasonlításban kimagasló értékűek, mindamellett, hogy régebben vagy újabban valamennyi folyó szabályozott, és mintegy 700 km-nyi folyószakasz csatornázott (duzzasztott). Az elmúlt ezeréves táj alakulásban az éghajlat, illetve az időjárás változékonysága és a tektonikai mozgások mellet elsőként a különböző célú erdőirtásoknak, majd a földművelésnek és a változó indokoltságú vízszabályozásoknak volt meghatározó szerepe. Érintetlen természetes ökoszisztémák, növénytársulások ma már árterületeinken nincsenek, de az ármentesítések előtt sem voltak. A szabályozás és az ártereket uraló szántóföldi gazdálkodás nemcsak a természeti körülményeket változtatta meg, hanem új életmódbeli és társadalmi feltételeket teremtett. Az árvédelmi töltések és a száraz-gazdálkodás (képletesen szólva) elválasztották a folyótól a lakosságot, a sikeres árvízvédekezések pedig a teljes biztonság hamis érzetét keltették. Az Alföld tájfejlődésének meghatározó tényezője az erdősültség változása. A „több erdőt" igény a „teret a belvíznek" követeléssel társítva, a táj fejlesztéssel együtt aktuális, gazdaságilag is hasznos feladatot jelöl ki. Időszerű feladatunk, hogy a társadalom valamennyi igényét arányosan kielégítő terv előterjesztésével megalapozzuk folyóink és a lakosság korábban meglévő aktív kapcsolatának helyreállítását. Feladataink hatékony végrehajtásának célirányos módszere az elméletileg megalapozott, intézményesített és a folyó menti közösségek által támogatott, tervszerű folyógazdálkodás. A tanulmány eszmei irányultsága kapcsán ötlött fel Batsányi János közel két évszáddal korábbi és mások (pl. Illyés Gyula) által bővített figyelmezése, amit úgy értelmezek mai helyzetünkre, hogy miközben vigyázó szemünket nyugatra vetjük, ne feledjük természeti adottságaink keleti származását, de leginkább figyeljünk a jövőbe mutató saját eredményeinkre.