Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Nagy László: Gátszakadás a Bárna-patakon

Gátszakadás a B

ärna-patakon 577 - a műtárgy még nem volt teljes, hiányzott az alvízi rézsűburkolata és a vízláda, amikor a november 1 -i gátszakadás bekövetkezett. A fenékleürítő esetében megállapítható, hogy a fenékleürítő működésképtelen volt, ezzel hozzájárult a gátszakadás bekövetkezéséhez, ugyanis - nem készítették el a létesítési engedélyben felsorolt burkolt elő- és utófeneket, valamint a vízszintszabályozás érdekében fontos tolózárat, - a megépült műtárgy üzemszerű működtetésre alkalmatlan volt, a rávezető és elvezető csövek rövidek voltak és eltömődtek, a vízzárást - és a vízszint szabályozást - biztosító pallók mozdíthatatlanok voltak (befeszültek), a pallók mozgatóhornyait lezárták, - a gát építése közben az alvízi kivezető csövet földdel eltakarták, az elvezetendő víz energiájának csökkentéséről, kártételeinek megelőzéséről nem gondoskodtak. Az árapasztó esetében megállapítható, hogy az árapasztó nem megfelelő kialakítása volt a gátszakadás közvetlen oka. Ugyanis - a műtárgy elhagyhatatlan részei közül csak egy, a gátkorona burkolat készült el (az is rossz minőségben), így az árvízi túlfolyón átbukó legkisebb víz is képes volt elmosni az amúgy is erózió veszélyes anyagból épített töltést, - hiányzott: • az alvízi rézsű surrantója, • a gát lábánál az energiatörő medence (vízláda) és • a vízládát a patakmederrel összekötő burkolt csatorna, - a megépült burkolat szerkezeti kialakítása (vastagsága) tartós ellenállást a víz romboló hatásával szemben önmagában sem tett lehetővé, - nem történtek intézkedések a megépült burkolat építés alatt és után keletkezett károsodásainak megszüntetésére. 3.4. Hossz- és keresztgát A gát állékonyságával kapcsolatban a tározó tönkremenetelét vizsgáló bizottság a 2003. november 5-i helyszíni bejárás során a következő megállapításokat tette: - A felvízi oldalon a töltés csaknem mindenhol károsodott, ott is, ahol egy méternél kisebb vízmélység volt (7. ábra). - Magasabb töltésnél nagyon erősen károsodott a vízoldal, csaknem a teljes gátkeresztszelvény (8. ábra). - A töltésből több élőfa, továbbá a gázvezeték nyomvonalát jelző oszlop állt ki, valószínűleg körbeépítették azokat (9. ábra). Ezek közvetlen környezetében szinte biztosra vehető, hogy tömörítetlen zónák maradtak a gáttestben, mivel azok mellett az építés közbeni szállítási forgalom sem tömöríthette a beépített talajt. - A földmű nagyrészt helyi homok talajból készült. A homok iszaptartalma miatt mutatott némi kohéziót, azonban a kiszáradás hatására ezt könnyen elveszítheti. Különösen veszélyesek az ilyen talajok hullámverés esetén, ha nincs rézsűvédelem.