Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

54 Orlóci István szerítő feltételeket és a hasznosítható adottságokat indokolt elsődlegesen mérlegelni. Ezekből vezethetők le a fejlesztési célok, és fogalmazhatók meg a feladatok. A következmények és a fejlesztési forrásigények pedig csak az alkalmazandó eszközök ismeretében mérhetők fel. A kényszerítő feltételek között első helyre indokolt sorolni a vízjárás és a vízháztartási mérleg szélsőségesebbé válását. Ennek és az átalakuló társadalmi-gazdasági feltételeknek megfelelően növekedik a lakosság biztonságigénye. Meg kell akadályozni az árvízvédelmi rendszer védképességének a csökkenését, és új módszereket kell alkalmazni az árvízkárok elhárításában. Nincs alternatívája a folyókból történő vízellátásnak sem. A szociális és a gazdasági vízigények kielégítése, valamint a természetes ökoszisztéma fejlődése érdekében az Alföld vízellátottságát legalább a jelenlegi szinten kell fenntartani, de a sivatagosodás (Duna-Tisza köze) meggátlására és a növekvő életminőségitájfejlesztési igényekre tekintettel indokolt előirányozni a folyókból táplálkozó vízelosztás fejlesztését. Létfeltételi érdekünk, hogy folyóinkat - mint a legbőségesebb vízforrásunkat és tájalkotó tényezőinket - megvédjük. A parti szűrésű víztermelés biztonságát, valamint a hullámterek természetes élővilága fejlődését nagymértékben csökkenti a meder és a vízjárás változása. Ezért alapvető feladat a folyók medrének és vízjárásának stabilizálása, a következmények kiszámíthatóságának, tervezhetőségének fenntartása, illetve megteremtése. Ökológiai, gazdasági és politikai érdekünk, hogy alkalmazkodjunk a Duna vízgyűjtőterületén lévő országok és az Európai Unió vízgazdálkodás fejlesztési irányzatához. Ennek nemcsak a vizek védelme, hanem a hasznosítható adottságok kiaknázása is szerves eleme. Az üdülési és idegenforgalmi fejlesztés lehetősége mellett elsősorban a vízi utak és a vízerőkészlet kihasználására indokolt utalni. A nemzetközi tapasztalatok szerint a hajózás fejlesztése egyre inkább környezetvédelmi üggyé válik. Hazánk levegőminőségi térképe - amelyen jól felismerhetők az áruszállítás keletnyugat irányú vonalai - arra is ösztönzést ad, hogy a közel kétezer km összhosszúságú, kihasználatlan vízi úthálózatunkat indokolt lesz felújítani és fejleszteni ( VIII. és IX. táblázatok). A megújuló energiaforrások között még jelenleg is a vízerőkészletet tartják a leggazdaságosabban kihasználhatónak. Európában és a világ más részein egyaránt tapasztalható a környezetet nem szennyező és veszélyt nem keltő vízerőművek építése. Bár kedvezőtlenebbek adottságaink a hegyes-völgyes országokénál, de elhalasztott haszon (egyszerűbben fogalmazva: károkozás) hasznosítatlanul elfolyni vízerőkészletünket (X. táblázat). Közel egy évszázados kísérletezés tapasztalatai igazolták, hogy a folyók medersüllyedése tartósan (és gazdaságosan) csak duzzasztással gátolható meg, ami egyben kedvezően módosítja az anyagforgalmat is. A duzzasztás - a hajózási és vízerőhasznosítási feltételek megteremtése mellett - növeli a hullámterek vízellátását, valamint az üdülési, sportolási lehetőségeket. Igazolják ezt duzzasztott folyószakaszaink. Érdemes utalni arra, hogy a Rábán, a Hernádon és a Tiszán működő vízerőmű-