Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon
490 Papp Ferenc KeszthelyiSziglige tiSzemesiSiófokimedence a-klorofill 14 12 8 6 mg/m 3 külső OP 37 21 17 22 t/év A tapasztalatok szerint indokoltnak látszik, hogy az elérni kívánt vízminőségi célállapot medencénként eltérő legyen, de érthetetlen, hogy az miért változik. A továbbiakban mindenekelőtt rögzíteni kellene mind a külső terhelés, mind a klorofillkoncentráeió vonatkozásában az igényeket kielégítő célállapot paramétereit, majd ezek figyelembevételével meghatározni a szükséges intézkedéseket. 4.2 Javaslat a Keszthelyi-medence vízminőségének szabályozására A Keszthelyi-medence 1995 és 2003 közötti kotrásának részletes vizsgálata fontos tanulságokkal szolgált a további beavatkozások vonatkozásában. Bebizonyosodott, hogy a vízminőség javítása terén a megfelelő környezeti feltétek között alkalmazott, jól megválasztott területű és tartósságú kotrással jelentős eredményeket lehet elérni. A kezelni kívánt rendszer bonyolultsága azonban azt kívánja, hogy a beavatkozások hatását folyamatosan figyelemmel kövessük, és mértékét a rendszer válaszának megfelelően módosítsuk. A mozgékony foszforforgalom statikus és dinamikus elemzése egyaránt azt mutatta, hogy a Keszthelyi-medence 2003 végére közel egyensúlyi helyzetbe került, ami részben az előző 9 évben végzett hatékony kotrásnak, részben a 2000-3 közötti rendkívül hosszú száraz időszaknak köszönhető. A 2004. évi eredmények azonban már arra figyelmeztetnek, hogy a Zala vízhozama és az ezzel együttjáró külső foszforterhelés a nedvesebb években ismét nőni fog, és a Keszthelyi-medence belső terhelésének csökkentése érdekében ismét szükség lesz vízminőségvédelmi kotrásra. A kotró munkába állásának feltételeként javasolható a tényleges külső foszforterhelés és az erre vonatkozó célállapoti előírás (BHPc vagy TPc) figyelembevétele. Ha tehát egy adott évben a külső terhelés meghaladja a célállapoti értéket (jelenleg ez BHPc = 21 t/év), akkor a következő évben a kotrást meg kell kezdeni. A kotrási terület felső határértékének meghatározásával а ВНР kiöregedése szempontjából közel azonos értékű interaktív üledékréteg fenntartását lehet biztosítani: d k ahol: KTi (0,01 km 2 /év) - az adott évben végezhető kotrás területe LAia-i) (t/év) - a lebegőanyag előző évi közvetlen külső utánpótlása LAífi-i) (t/év) - a lebegőanyag előző évi közvetett külső utánpótlása (Zala) dk (dm) - a tervezett (hatékony) kotrási vastagság