Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon

Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon 487 7. ábra: ВНР - a-kl kapcsolat alakulása az átlagos nyári vízhőmérséklet figyelembevételével Figure 7. Relationship between BAP and Chl-a in function of the average summer water temperature Az 1999 utáni négy évben az így előkészített és végrehajtott beavatkozásokra került sor a Keszthely előtti mederrészen (5. ábra). A lekotort terület összesen 3,60 km

2, az eltávolított mederanyag 482 m

3, a lepelkotrás átlagvastagsága pedig 13-14 cm volt. A kotrások hatásának ellenőrzése céljából folytatódott a lekotort területek mederüledékének mintázása, kémiai és biológiai jellemzőinek meghatározása nincs évszám és hivatkozás, az értékelés pedig az anyagforgalmi modellnek egy továbbfejlesztett, éves adatokból felépített dinamikus változatával történt (3PF 2004). Ebben új változóként szerepelt a tó vízállása, a nyári hónapok vízhőmérsékletének figyelembevételével pedig sikerült pontosítani a víztérben rendelkezésre álló ВНР mennyiség és az átlagos klorofill-koncentráció közötti összefüggést (7. ábra). A 7. ábra jól mutatja a 3 változó kapcsolatát, és világosan jelzi azt a jól ismert jelenséget is, hogy magas klorofill-koncentrációnál (hipertróf állapot) az alga-szaporulatot már az önárnyékolás korlátozza. A rendelkezésre álló mérési adatok igazolták, hogy a kidolgozott modell alkalmas a biológiailag hozzáférhető foszfor bonyolult transzport-folyamatainak dinamikus követésére, a víztérben felgyülemlő ВНР mennyiségéből pedig a 7. ábra segítségével lehetett következtetni az a-klorofill koncentráció alakulására, lehetőség nyílt a kotrás hatékonyságának számszerűsítésére. Ehhez újra kellett futtatni a modellt a kotrásra vonatkozó adatok elhagyásával. A számításnak az 1975 és 2003 közötti