Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon

Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon 483 Balatonszentgyöi 4. ábra: Mély- és rétegkotrások 1992 előtt Figure 4. Deep- and layer-dredging activities before 1992 ménye megközelítette az 1000 m

3/órát, a zagyszállítási távolság azonban nem lehetett nagyobb 800 m-nél. A Master legfőbb hiányossága ez a korlátozott zagyszállítási távolság volt, ami miatt csakis partközeli kotrást és közvetlen parti sávban történő zagy lerakást lehetett vele végezni. Ezért volt szükség tóparti zagyterekre, és ez az oka annak is, hogy az iszapcsapdákat a part közelében kellett kialakítani. 3.2 Az 1992 és 1999 közötti időszak A vízminőség-védelmi beavatkozások 1990-91 között szüneteltek, és megkezdődött egy új technológia alkalmazásának előkészítése, melyet a hazai gyakorlat lepel- vagy vékonyréteg-kotrásként ismer. A PHARE program kapcsán 1991-ben a Balatonra érkezett egy olyan hidromechanizációs kotró, melyet Hollandiában kifejezetten a laza mederiszap eltávolítására fejlesztettek ki. Az új berendezést 1992-ben helyezték üzembe Gyenesdiás előterében, ahol a 3 éves próbaidőszak alatt 1 km

2-ről összesen 200 ezer m

3 fenékiszapot távolított el (5. ábra), a kotrás átlagvastagsága tehát 20 cm volt. A kedvező kísérleti tapasztalatok alapján az üzemszerű vékony-rétegkotrás 1995-ben kezdődött Keszthely térségében, és 5 éven át közel azonos teljesítménnyel folytatódott a tó északi partja mentén, a fenéküledék mozgási irányával szemben haladva (5. ábra). Az 5 év alatt 8,38 km

2-ről összesen 1,3 millió m

3 laza mederanyagot távolítottak el, a kotrás vastagsága tehát tovább csökkent, átlagosan 15-16 cm volt.