Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon
480 Papp Ferenc 3. ábra: Klorofill-koncentráció éves átlagának alakulása a Keszthelyi-medencében Figure 3. Variation of annual mean Chlorophyll-a concentration in the Bay of Keszthely 50 I in 50 —1— I —I--I —r E 40 30 — 20 о 10 Idö (év) nem változott (5. ábra), a napi adatok között pedig 1992 és 1994 nyarán minden korábbinál nagyobb értékek is előfordultak. Mindebből a kutatók arra következtettek, hogy egyre határozottabban érvényesül a mederüledék és a víztér közötti tápanyagforgalom eredményeként kialakuló belső terhelés hatása. Ennek leírása, kimérése és értékelése azonban már nem olyan könnyű, mint a külső terhelésé. Egyrészt azért, mert itt az aránylag egyszerű fizikai és kémiai folyamatok mellett már nehezen számszerűsíthető biológiai jelenségek is szerepet kapnak, másrészt, mert ezek következményei csak jelentős időbeli eltolódással jelentkeznek a vízminőségi paraméterekben. A belső terheléssel foglalkozó szakirodalom igen gazdag elméleti fejtegetésekben, matematikai modellekben, laboratóriumi és helyszíni kísérletekben (VollenweiderKerekes 1982, Somlyódy-van Straten 1986, Sas 1989). Kellemetlen hatásainak ellensúlyozását vagy csökkentését szolgáló gyakorlati beavatkozásokról és azok eredményeiről vagy eredménytelenségéről szóló beszámolók azonban meglehetősen ritkák, a Balatont jellemző adottságokkal rendelkező (nagy kiterjedésű, sekély, eutróf, mésziszapos) tó kezeléséről pedig alig lehet találni beszámolót. A hasonló esetek, problémák vizsgálata során alkalmazott módszerek és azok tapasztalatai viszont hasznos információkat szolgáltattak az adott feladat kapcsán szóba került beavatkozások mérlegeléséhez. Kiderült, hogy az elöregedett tavak megfiatalítására gyakran használnak hidromechanikai eljárást. Ez lehet levegőztetés, a vízforgalom megváltoztatása, a vízszint, vagy a vízmélység szabályozása, de leggyakoribb a mederüledék-eltávolítása С Klapper 1989, Hupfer et al. 1997). A levegőztetés elsősorban kis területű, nagy mélységű, rétegzett tavaknál volt eredményes. Az átfolyás és a vízszint szabályozása a tó életében jelentős beavatkozást igényel, ezért csak kisebb tavaknál került sorra. A vízgyűjtőn történt egyéb intézkedésekkel kombinálva általában igen hatásosnak bizonyult.