Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon

478 Papp Ferenc Az említett adottságokat és az 1985-re kialakult trofitási helyzetet szemléleti az 1. ábra. Kézenfekvő volt, hogy a kialakult helyzet javítását célzó beavatkozásokat a Keszthelyi-medencéhez tartozó vízgyűjtő-részen kell megkezdeni. A külső terhelés csökkentését szolgálta a Zala folyó és a medence közvetlen vízgyűjtőterületén a szennyvízcsatornázás és -tisztítás fejlesztése, valamint a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kialakítása. Az előbbinek legjelentősebb eseménye a korszerűsített zalaegerszegi szennyvíztisztító telep 1991. évi üzembehelyezése volt, amivel a pontszerű terhelések hatását sikerült csökkenteni, a Kis-Balatonnál pedig 1985-re készültek el az I. ütem létesítményei, melyek elsősorban a nem-pontszerű szennyezések visszatartását szolgálták. Az utóbbi, ú.n. „diffúz eredetű" terhelések eleinte a Keszthelyi-medencébe érkező foszfornak kb. 40%-át, a nitrogénnek több mint 70%-át adták, mennyiségük a műtrágyázás csökkenése ellenére is folyamatosan nőtt, részarányuk pedig a szennyvízkezelési technológiák korszerűsítése után már megközelítette a 90%-ot. A Zala-torkolatnál mért tápanyag-terhelési adatoknak a vízmennyiség figyelembevételével történő értékelése azt mutatja, hogy a Keszthelyi-medence szempontjából 1985 volt a „fordulat éve" (2. ábra). A következő évtized során az eutrofizációs folyamatok alakulásában meghatározó szerepet játszó un. „könnyen hozzáférhető" foszfor évi mennyisége kb. harmadára, a lebegőanyagé pedig egynegyedére csökkent. Mindez egyértelműen igazolta a vízgyűjtőn történt beavatkozások kiemelkedő jelentőségét. 1. ábra: A Balaton medencéi és azok trofikus állapota 1985-ben Figure 1. Basins of Lake Balaton and their trophic state in 1985