Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Vízgazdálkodás a globalizálódó világban

458 Orlóci István - Szesztay Károly A világszerte jelentkező és gyarapodó vízgondok révén vált felismertté, hogy a Föld vízrendszere egységes és az eseti, eltérő helyi igények szerinti szabályozása újabb gondok forrása. A globális vízgazdálkodási problémák elemzésének és megoldásának szükségessége hívta létre a Víz Világtanácsot (WWC) és a vízgazdálkodás több más nemzetközi szervezetét. A környezetvédelmi és a szociális problémák megoldására hivatott Világcsúcsok eszmeiségéhez kapcsolódva szerveződtek a Víz Világkonferenciák (a vízgyűjtők integrált fejlesztéséről 1975-ben Budapesten) és fórumok, köztük a 2003. évi, Japánban tartott Harmadik Víz Világfórum. 3. Eszmei egyetértés és növekvő társadalmi részvétel Bár mindkét világcsúcs az emberi civilizáció fenntarthatóságának sorskérdéseivel foglalkozott, a két esemény mind a tárgyalások eszmeiségi hátterét, mind az eredmények stratégiai jelentőségét illetően lényegesen különbözik egymástól. A Riói Világcsúcsra közvetlenül a Szovjetunió felbomlását követően, a hidegháborús feszültségek megszűnésének optimista politikai légkörében került sor, és eredményeiben a globális méretű kormányközi megegyezés lehetősége, vagyis a sokpólusú világrend kiépítésének szándéka nyilvánult meg. A tíz évvel későbbi Johannesburgi Világcsúcsra azonban már alapelveket vitató mértékig fokozódott a gazdasági szakadék keltette politikai feszültség és az eredményre a „Pax Americana" szellemisége nyomta rá bélyegét. Johannesburgban többek között megoldatlan maradt a természeti erőforrások (elsősorban a vizek) hasznosításával kapcsolatos ellentét. A fejlett országok vizeik hasznait általában kiaknázták, számukra a folyók, tavak biológiai romlásának megállítása, az ökológiailag jó állapot felélesztése az időszerű feladat. A fejlődő országokban ellenben, a vízkészletek energetikai és öntözési hasznosítása a gazdasági fejlődésük jelentős ugródeszkája. Az afrikai országoknak a vitatott kérdést illető véleményét Nelson Mandela a „No Water No Future" jelszó hangsúlyozásával fejezte ki. Hazánkban a középúton kellene haladni, és indokolt lenne vízfolyásainkat a táj fejlődés feltételeivel összehangoltan, az új társadalmi igényeket is kielégítve mielőbb hasznosítani. A Rió-i Világcsúcs tartalmi megalapozását és irányt kijelölő szerepét több fontos előzmény segítette. Az 1972. évi Stockholmi ENSz Konferencia, és a Környezeti Világtanács 1987-ben kiadott „Közös jövőnk" című jelentése felszínre hozta a gazdasági fejlődés környezeti dimenziójának meghatározó jelentőségét. A Világcsúcsot előkészítő dublini találkozónak pedig fontos eredménye az integrált vízgazdálkodási alapelvek megfogalmazása. Az EK Víz Keretirányelvében is érvényesített IV. alapelv rögzíti, hogy a víznek minden egymással versengő felhasználásakor gazdasági értéke van, és azt, mint a gazdasági javak egyikét kell elismerni. A vízgazdálkodási tervezés lényeges kérdése, hogy az ökológiai vízhasználat versengő felhasználás-e? A Keretirányelv erre a kérdésre, közvetve nemleges választ ad. A Johannesburgi csúcstalálkozó jelentős sikerének, az integrált vízgazdálkodási tervekre vonatkozó megállapodásnak gyakorlattá válása lehetőséget teremt az érdemi válasz megfogalmazására is.