Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 405 17. ábra: A Q= const, vízhozamok felszingörbéinek közelítő alakulása (Szesztay 1960) Figure 17. Approximation of water surface cur\'es corresponding to constant discharges (after ' Szesztay, 1960) (?=const. vízhozamokhoz tartozó felszínek rekonstruálása, amire a 17. àhra a Tisza Tiszabecs és Tiszadob közötti hossz-szelvényének adataival mutat be módszertani példát és közelítő jellegű megoldást (Szesztay 1966). Minthogy ugyanazon vízhozam tág határok között változó vízállás magasságokat alakíthat ki, az ilyen jellegű feldolgozásokban világosan és egyértelműen rögzíteni kell az egymáshoz rendelt vízállás magasságok kiválasztásának szempontjait és módszerét. A bemutatott példa esetében a 2=const. felszíngörbék kijelöléséhez a számottevő hozzáfolyás nélküli szakaszokon a szomszédos vízmércék összetartozó vízállásainak hosszmenti elrendeződése, a jelentékeny mellékfolyók csatlakozása esetén pedig a jellemző helyzetekben összetalálkozó vízhozamoknak a 18. ábra szerinti statisztikai elemzése adott támpontot. A Tisza és a Szamos vízhozamainak összetalálkozását jellemző ábra arra is felhívja a figyelmet, hogy az egyidejű vízhozamok aránya az árhullám levonulási fázisa szerint jelentősen változik. A Szamos csengeri tetőzésének időpontjaiban igen lényegesen (esetenként 50-100 százalékkal is) nagyobb a mellékfolyó statisztikailag összetartozó egyidejű vízhozama, mint a Tisza vásárosnaményi tetőzésének időpont-