Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 397 12. ábra: Mércekapcsolati történeti vonalak (1970-1981 Bezdán 1999) Figure 12. Historie gauge relationship curves (1970-1981, after Bezdán 1999) lását a felsőbb folyószakaszok vízjárása (végső fokon a vízgyűjtőterületről a mederhálózatba lépő árvízi vízlefolyás alakulása) szabályozza, vagyis az árhullám levonulását ezek a tényezők felülről vezérlik. Ugyanakkor a mellékfolyók és más tényezők visszaduzzasztása a vízfolyás irányában lejjebb fekvő szakaszokról indul ki, vagyis alulról vezérli a vizsgált folyószelvény vízhozamgörbéjének az alakulását. A fentiek tükrében a síkvidéki folyók árvízi sajátosságait a vízgyűjtőterületekről, illetve a felsőbb folyó szakaszokról érkező lefolyás, valamint az alsóbb folyószakaszok teltsége, illetve a duzzasztóhatások együttesen irányítják. Ilyen módon valamely adott mederszakaszon a vízjárásnak a felső és az alsó vezérlés (egymáshoz viszonyított arány és súly szerinti) kölcsönhatása a szabályozó-mechanizmusa. Minthogy mindkét irányú vezérlés érvényesülésének mértékét és hatótávolságát elsődlegesen a vízszinesés nagysága dönti el, a hazai síkvidéki folyók és különösképpen a Tisza középső és alsó szakaszának árvízí vízjárása a felső és az alsó vezérlés mértékének és kombinatív változatainak világviszonylatban az egyik leggazdagabb és legteljesebb példája.