Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 393 XX. században. A tapasztalatokból és az elméleti vizsgálatokból egyértelműen következik, hogy a szabályozások hidrológiai megalapozásában nem a szelvényenkénti vizsgálatokra, hanem a vízrendszer egészét jellemző összefüggések feltárására és a szakaszonkénti mértékadó helyzetek meghatározására kell törekedni (Vágás 1982, Reimann— Fehér-Gáspár 2001, Szlávik 2003, Gauzer- Bartha 2004, Muszkalay-Varsa 2004). 2.1. Az árvízszintek és a vízhozamok kapcsolatai Az árvizek viselkedését a megfigyelés technikai feltételéből következően a vízállás, illetve a vízszint időbeli változásával, mértéküket pedig a tetőző vízállással jellemzik. Ugyanakkor a vízgyűjtőterületről érkező és a mederhálózatban tározódó lefolyást csak a vízhozamok, illetve az árhullám-tömeg ismeretében lehet értelmezni és számszerűsíteni. Az árvízi vízjárás vizsgálatának alapja és vezérfonala ezért a vízállások és vízhozamok közötti összefüggés: a vízhozamgörbe. Az összefüggés vízjárást szabályozó szerepének áttekintéséhez a vízhozamot két összetevőjére: a nedvesített keresztszelvényre és az áramlási középsebességre 9. ábra Az árhullámok levonulásának hatása a vízhozamgörbe alakulására kisesésű vízfolyásokon (Szesztay 1966) Figure 9. Effect of the passage of floods on the shape of the flow-rating curve in low-slope rivers (after Szesztay, 1966)