Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

390 Orlóci István - Szesztay Károly A valószínűség-számítás és a statisztika módszereinek megjelenése nyitotta meg az utat az árvízi kockázat matematikai alapú vizsgálata számára. Ugyanakkor szem előtt kell tartani a formális alkalmazás veszélyeit is, mint például az adatsorok homogén voltának feltételezése olyan esetekben, amikor éppen a változó irányzatok és okaik feltárása volna kívánatos. Ilyen feladatokban (mint például a gátrendszerek okozta árvízszint-emelkedések vizsgálatában) elsősorban a többváltós statisztika csoport-képzési és típusba-sorolási (ma még a vízügyi gyakorlatban kevéssé hasznosított) módszerei segíthetik a felmerülő gyakorlati kérdések tisztázását. Az egyenlő biztonságra történő tervezés tapasztalatai hamarosan nyilvánvalóvá tették, hogy a védelem iránti igények a különböző folyókon és folyószakaszokon korántsem egyenlők. Az azonos (1%-os előfordulási valószínűségű árvízszintnek megfelelő) biztonság, mint általános és távlati célkitűzés hosszú évtizedeken át érvényben maradt, és a kiemelkedően sikeres árvédekezések is a kialakult stratégia megtartására bátorítottak. A kirívóan nagyobb biztonságot igénylő eseteket (nagyobb városok, kiemelt fontosságú ipari és energetikai létesítmények, stb.) egyedileg elbírált kivételként vették figyelembe. Az árterületek egyre fokozódó és differenciálódó használatával azonban a szemlélet- és stratégia-váltást sürgető igények erősödtek, és az 1960-as évek végétől napirendre tűzték az árvíz-kérdés gyökeréig visszanyúló újragondolást. A fentebbiek tükrében a hazai ártér-használatokat mozgató társadalmi-gazdasági folyamatokat és érték-tényezőket a 2/B-C. ábrához kapcsolódóan lehet jellemezni és újraértékelni. A hazai árvíz-kérdés kiindulópontját és az ártér-használat differenciáltságára máig érvényes mintát nyújtó ártéri gazdálkodás érték-modelljének főbb sajátosságait a 2/B. ábra szemlélteti. Az ártér-használattal elért gazdasági haszon elérte, sőt gyakran jelentősen túlhaladta az ország egészét jellemző átlagokat. Árvízkárokat - amint azt az ábra „K" jelű görbéjének a vízszintes tengelyen belüli helyzete jelzi - csak egészen kivételes magasságú és tartósságú elöntések okoztak. Az ármentesítések utáni állapotot jellemző 2/C. ábra „H" haszon-görbéje - a kor műszaki-gazdasági szintjének megfelelően - a korábbiak többszörösét elérő szintre emelkedett, de a költségek és várható árvízkárok „K" görbéinek vízszintes helyzetében és magassági emelkedésében még a haszon-értékekét is jóval felülmúlták a bekövetkezett változások arányai. Az árvíz-kérdés lényegesen kedvezőtlenebbre fordulását szemléltetik az érték-egyensúly „ml" „m2" és „m3" pontjainak az „mo"-hoz viszonyított eltolódásai. Az első világháborút követő évtizedekben árterületeinken (az ország más területeihez hasonlóan és azokéval lényegében azonos módon és ütemben) folytatódott az iparosodó és városiasodó jellegű társadalmi-gazdasági fejlődés: megmaradt, sőt némileg fokozódott az árvízkár-potenciál növekvő irányzata. Ugyanakkor határozottan és jelentősen megváltozott az árvízi elöntés időbeli alakulásának irányzata. A további fővédvonalak kiépítésének (vagyis újabb árterületek mentesítésének) csaknem teljes megszűnésével az elöntési gyakoriság alakulását tekintve dominánssá és meghatározóvá vált a korábbi begátolások időben elhúzódó mederalakító és árvízszintemelő hatása. Ugyanakkor folyóink (főleg a Tisza és mellékfolyói) országhatáron túli felsőbb vízgyűjtőin és szakaszain is egyre jelentékenyebbé váltak az árvizek gyakoriságát és az árvízszint-emelkedést okozó emberi beavatkozások (mint például az