Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

382 Orlóci István - Szesztay Károly leíró hidrológiai és hidraulikai ismeretek és összefüggések. Végül a harmadik tényezőcsoportba tartoznak magának az árvízkár csökkentésnek a lehetőségeire, eszköztárára és alkalmazási tapasztalataira vonatkozó ismeretek, pontosabban azok teljessége és korszerűsége. Mindezen tényezőknek és összefüggéseknek esetenkénti feltárásában, vagyis az árvíz-kérdés ágazatpolitikájának és azon belül a kockázatszabályozás stratégiájának kialakításában az alábbi általános irányelvek szolgálnak támpontul: - Minden konkrét esetben törekedni kell a kockázatszabályozás valamennyi ismert, illetve szóba jöhető eszközének és irányzatának, valamint ezek tágabb körű kapcsolódásainak és következményeinek figyelembe vételére, vagyis a többeszközű és többcélú megoldásokra; - A különféle szóba jöhető szabályozási stratégiák és eszközök hatékonyságát olyan közös fogalomrendszer és módszertan alapján kell mérlegelni, amelyik az elérhető eredményeket és előnyöket, illetve a szükséges ráfordításokat és a várható járulékos hatásokat (környezeti, tájfejlődési) az érintett lakosság egészének érdeke és szempontjai szerint veszi figyelembe; - Az ártérhasznosítási lehetőségek feltárásában és a 2/A. ábra szerinti H(R) hasznonfuggvény tárgyszerűsítésében törekedni kell az árterület sajátos helyi adottságainak és készleteinek bevonására (a vízkészletek közelsége és bősége; jó minőségű termőföld; sík domborzat és könnyű megközelíthetőség; természeti értékek, stb.); ugyanakkor figyelembe kell venni a hasznosítás járulékos következményeit, valamint a sajátos adottságok időbeli érték változását; - A fejlesztési lehetőségek mérlegelése során figyelembe kell venni, hogy valamely már megkezdett és bevált szabályozási stratégia bővítési lehetőségeinek igénybe vétele általában előnyösebb, mint az áttérés teljességgel új szabályozási stratégiára. A „Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése" program tervezésénél törekedtek az előző szempontok érvényesítésére. Egységes módszertan alapján mérlegelték a lehetséges biztonságnövelési megoldásokat, valamint a „meglévő és az új házasításának" feltételeit. Ez esetben is nehézséget okozott a haszon- illetve kártényezők egységes értékrendjének hiánya. A természeti értékeket előnyben részesítő konszenzus korlátozta a hatékonysági kritérium érvényesítését, jelesül kizárt az alkalmazható tározók közül néhány funkcionális szempontból előnyös lehetőséget. 1.4. A szabályozás eszközei és feltételei Az (1) képlet szerint meghatározott árvízi kockázatot szabályozza, illetve módosítja minden emberi tevékenység, amelynek szerepe van az árterületen létre hozott V kárpotenciálnak, az árvizek által hosszabb időszakok átlagában okozott К károsodásnak, valamint a károkozó árvízi elöntés p átlagos gyakoriságának (előfordulási valószínűségének) alakulásában.