Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

A közösségi vízgazdálkodás felé 35 - Vízháztartási és hidroökológiai feltárásokkal meg kell határozni a beavatkozások és a módosított környezeti tényezők közötti hatásmátrixot. Ahhoz, hogy a fejlődés anyagi (gazdasági, műszaki) dimenziójához egyenrangú módon csatlakozhasson az emberi (közösségi, kulturális, etikai), valamint a környezeti (ökológiai) dimenzió, szükség van olyan távolabbi jövőképek kidolgozására, amelyek támpontot adnak a céloknak megfelelő fejlesztési módozatok és technológiák kiválasztására, valamint az ezek megvalósításához szükséges politikai, jogi és szabályozási keretek kialakítására. A döntés-előkészítés fontos eszközeként szükség van olyan vízháztartási (elsősorban szimulációs) modellekre, amelyek - a víz hatásközvetítő és integráló szerepét feltárva - vázolni tudják a különféle jövőképek környezetgazdálkodási előfeltételeit és tájfejlődési következményeit. Ehhez lényegében - az éghajlat, talaj és növényzet tekintetében közelítően homogén - ökológiai tájegységekre kell a kölcsönhatások modelljét, valamint a fedőréteg és a gyökérzóna vízháztartási mérlegét számszerűsíteni, és folyamatos időbeli vizsgálatra (szimulációra) alkalmassá tenni (Pintér 1984). A több szárazföldi, vízi és parti életteret egyesítő nagyobb ökológiai és vízföldrajzi tájak esetében a beszivárgási és lefolyási ciklus helyi adaptációjára, valamint a kölcsönhatásokat és a visszacsatolásokat is figyelembe vevő számszerűsítésre, szimulációs eljárásba foglalásra kell megoldást találni. A táj fejlesztésbe illesztendő területhasználatok vízgazdálkodási alapjainak tervezése során gyakran igen fontos és hasznos támpontokat nyújthatnak az adott táj növényzetének, talajának és vízviszonyainak múltjába (évszázadokra, évezredekre) visszanyúló információk (Szesztav 2001). A modellek szerkesztésében, illetve algoritmusaik megválasztásában és adatbázisuk biztosításában figyelembe kell venni, hogy: A főbb tényezők véletlenszerűen (sztochasztikusan) változnak, és az időbeli együtt járás, illetve a szélsőségek egybeesése által meghatározott kockázati tényezők döntő jelentősége miatt többnyire az idősorokat leképző és együtt járásuk tapasztalati (statisztikai) összefüggéseit elemző szimulációs modellekre van szükség; Minthogy a természeti és gazdasági tényezők egy része gyorsan és szakaszosan változik, más tényezőkre viszont a több évtizedes (évszázados) időléptékű változások jellemzőek, a rendszerek egészéről általában csak több különböző időléptékű és egymáshoz hierarchikusan, vagy laterálisan kapcsolódó modell-csoport együttes alkalmazása adhat átfogó áttekintést; A természeti és társadalmi tényezőknek többnyire csak viszonylag kis része mérhető a fizikai modellekben szokásos lineáris értékskálákkal. Gyakorta szükség van - ugyanazon részmodellen, vagy kapcsolati rendszeren belül is - különböző (esetenként nem lineáris) értékskálák, illetve verbális lehatárolású (csoportalkotású) mérőszámok bevonására; - A holisztikus rendszerek sajátosságaiból következik, hogy a tájfejlődési folyamatok tényezői között rendkívül sokirányú kapcsolat alakul ki, amelynek jellege és mértéke az értéktartományokon belül szakaszosan és többnyire nem lineárisan változik;