Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

A közösségi vízgazdálkodás felé 25 délyező szervek szakértői műszaki-gazdasági szempontok és politikai megfontolá­sok alapján határozzák meg. A döntések befolyásolási lehetősége elsősorban az in­tézményi hierarchiában való elhelyezkedéstől, illetve szaktudástól függ, így a lai­kusoknak a döntésekbe igen kevés beleszólási joguk van. Ezzel szemben áll az ún. piaci közelítés, amely szerint mind a műszaki jellemzők, mind a gazdasági kondí­ciók az érintett felek közötti szabad tárgyalások tárgyát képezik, és a döntést a pi­aci feltételek determinálják. A közösségi döntés olyan megoldásokat támogat, ame­lyek nem növelik, hanem inkább csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket, azaz nem sújtanak újabb kockázatokkal, hanem inkább kedvezőbb helyzetbe hoznak hátrányos helyzetű közösségeket. Nemzetközi kutatások szerint azok a megoldások a legeredményesebbek, amelyek a három típust megfelelő módon kombinálják. A Víz Keretirányelv eszmeileg a kombinatív eljárásra utal, de az eddigi gyakorlatban erőteljesek a hierarchikus vonások. A hazai vízgazdálkodási tapasztalatok alapján a három metódus minősítésének eredményét az V. táblázatban (Orlóci 2001) foglal­tam össze. A döntéshozatal nyilvántartásokra és mérlegekre alapozott egyeztetési, egyez­kedési folyamat. Az EKI informatikai, az ágazatközi és nemzetközi egyeztetési, va­lamint a költségmegosztási szabályaival történő összehasonlításra idézem a folyó­gazdálkodási feladatterv tárgyköri előírásait (2008/2003.Korm. határozat): „2. Ki kell dolgozni az integrált folyógazdálkodás - több tárcát érintő — teljes körű értékmodelljét, illeszkedve az EK Víz Keretirányelvhez, és számolva a Duna­medence sajátosságaival. Ezen integrált modellben figyelembe kell venni a követ­kezőket: területfejlesztés, területrendezés, vidékfejlesztés és településvédelem (ár­mentesítés), mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat-horgászat, ipari és ivóvíz­használat, vízminőség, kereskedelmi, személy- és turistahajózás, parti szűrésű víz­készletek, a vízi és vízparti élővilág diverzitásának fenntartása, az ökológiai értékek védelme, a folyó menti ökoszisztémák fenntartása. Ki kell alakítani az integrált fo­lyógazdálkodás nyílt tervezési rendszerét. 7. Az egész országra kiterjedően folyó­katasztert és vízi út katasztert kell összeállítani. 8. El kell készíteni folyóink állapo­tának és felismerhető fejlődési folyamatainak értékelését. Ebben be kell mutatni a jelenlegi, valamint a várható konfliktusokat és érdekütközéseket, azok tárgyszerű­en megfogalmazott okait. A helyzetértékeléseket rendszeres időközönként fel kell újítani. 10. Ki kell építeni az integrált folyógazdálkodás valamennyi érdekeltjének igényeit kielégítő, valamint a külföldi kapcsolatokkal is számoló, internetes infor­mációs rendszert. Szorgalmazni kell a P1MS (Békepartnerségi Információs Kezelő Rendszer) alternatív felhasználását. 13. A folyógazdálkodást illeszteni kell a terü­letfejlesztés szakmai és finanszírozási alrendszereihez, infrastrukturális feladatai­hoz, és egyúttal meg kell oldani a kapcsolódást az integrált vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítéséhez, figyelemmel a határmenti régiók területfejlesztésének össze­hangolására 14. Az integrált szemléletű általános szabályozási tervekben megfele­lően el kell különíteni a közérdekű állami és az egyéb érdekeltségű feladatokat. Tö­rekedni kell arra, hogy a folyószabályozási feladatok között átláthatóan elkülönít­hetők legyenek a tisztán állami kötelezettségek, és nyilvánvalóvá váljon, hogy hol szükséges az állam közreműködése, támogatások formájában."

Next

/
Thumbnails
Contents