Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Vágás István: Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa 125. évfordulóján

Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa 125. évfordulóján 249 ki. A munkálatokat a norvég származású Gregersen Guilbrand budapesti vállalkozó 180 munkanap alatt végezte el. A körtöltés övezte város-területnek mintegy felét takarja feltöltés, melynek vastagsága a belvárosban a közúti híd környékén a 6 m-t is meghaladja (2. ábra). A Nagykörúton belül a feltöltés 3 m-nél általában magasabb. Ha azonban az 1970. évi árvíz Adria feletti 83,98 m-es szintjét tekintjük, ma sincsen Szeged városának olyan tereppontja, amely ne az alatt feküdne. A feltöltés utáni térszín magassága ugyanis a belvárosi hídfő táján 83,5 m, a Tisza Lajos körúton 82,5 m, a Nagykörúton 81,4 m, az azon kívüli városrészekben 78,8-80,3 m, egyes beépítetlen területeken 78,5-81,5 m. Ha 1970-ben, vagy 2000-ben nem falazzák el a Tisza parti tégla mellvédfal lejáróit, a folyó vize szabadon a városba folyhatott volna. Az 1879. március 5-i, a Szegedtől északra fekvő Petres melletti gátszakadás mint említettük - 806 cm-es szegedi tiszai vízállásnál következett be. A város újjáépítése és árvízvédelmi rendszerének elkészülte után viszont 1881. április 15-én sikerült kivédeni a 845 cm-es, 1888. április 18-án a 847 cm-es, 1895. április 12-én a 884 cm-es, 1919. május 12-én a 916 cm-es, 1932. április 15-én a 923 cm-es, és 1970. június 2-án a 961 cm-es újabb LNV-ket, valamint 2000. április 23-án a 929 cm-es, eddig második legmagasabb vízállást. Hogy a legnagyobb vízállások szintje az idők folyamán emelkedett, ez már csak azért is természetes, mert ebbe a sorba mindig csak az újabb túllépés esetén jegyzünk fel újabb adatokat. Hogy számértékkel kifejezhető felső határ sem értelmezhető, az is világos, hiszen meteorológiailag, fizikailag, hidrológiailag ilyet megfogalmazni nem is lehet. A matematikai statisztikai tudomány azt sugalmazza, hogy a rekord-szintek bekövetkezése az idők folyamán fokozatosan ritkul, de elvileg sohasem ér véget. Nem tarthatjuk elérhetetlennek Szegeden az 1020-1040 cm-es vízállásokat sem, de ezeknek kivédésére ma minden műszaki lehetőség megteremthető. 1879-et követően, az elkészült szegedi védelmi rendszer nyújtotta biztonság tudatában talán csak 1970-ben ködlött fel először, hogy második árvízkatasztrófa is érheti Szeged városát. A város egyes pontjai felett 3 4, néhol ennél több méterrel tetőző Tisza ilyen fenyegetést, kétségtelenül, rejthet magában, ha az árvízvédelmet nem tartjuk mindig a kor színvonalán. Erről akkor sem szabad megfeledkeznünk, ha a Tisza vízállása - mint ahogy erre 1879. óta három ízben is volt példa, 15-20 éves periódusokon át nem haladja túl a 750 cm-t sem. Az 1970-es évtizedben, éppen az akkor elhárított árvízveszedelem tapasztalatai alapján megújult Szeged árvízvédelmi rendszere. A várost védő Tisza-parti tégla mellvédfalat vasbeton szögtámfal váltotta fel, amely a helyi Vízügyi Igazgatóság városképileg is jelentős alkotása. Lechner Lajos városépítési elgondolásainak végrehajtása lényeges és tanulságos változásokat hozott létre a város térszínében, helyszínrajzában, épületeiben. Mindez igazodott a megelőző árvízvédelem szempontjaihoz, amely az újjáépített város kialakításának lényeges meghatározója volt, és évszázados időtávlatban járult hozzá a lakosság árvízi biztonság-érzetéhez. Kevesen vannak ma már tisztában azzal, hogy napjaikat a Tisza árvízszintje alatt élik, s életüket, lakó- és munkahelyüket az árvízvédelmi töltésrendszer, illetve az árvízi biztonság feltételeit megteremtően rendezett város is védi.