Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban

230 Dr. Szlávik Lajos 3. A 2002/2003. évi tiszai jéghelyzet hidrológiai értékelése Az utóbbi évek során nem csak a sorozatos árvizek, hanem a jégjelenségek látszólag gyakoribb előfordulása, illetve a 2002/2003. évi kemény tél során tapasztalt veszélyes jégtorlódások kapcsán is felmerült a kérdés: lehet-e következtetni ezekből arra, hogy a Tisza jégjárásában valamilyen kimutatható változás állt be az elmúlt évek folyamán és ennek következtében a jövőben másképpen kell felkészülni a várható jéghelyzetekre. Ajégjelenségek hossz-menti vizsgálatára a hagyományos vízrajzi észlelésekből nyerhető jéginformációk igen szegényes alapot nyújtanak. Az egymástól viszonylag messze fekvő vízmércék lokális környezetére vonatkozó jégadatokból a folyó teljes szakaszának jégviszonyaira csak jelentős bizonytalansággal lehet tájékozódni. A vizsgálatokhoz viszont felhasználtuk a jégjelentő szolgálat által naponta beküldött adatokat is, ajégjelenségek, a jég becsült vastagsága és a jégen fekvő hó vastagsága tekintetében. Ezeket a jég adatokat a napi operatív vízkár-elhárítási feladatok ellátása során felhasználták, de további feldolgozásukra nem került sor, és ma sem kerül sor. Az Országos Vízjelző Szolgálat a grafikus formában feldolgozott adatokat elhelyezte a Központi Vízrajzi Adattárban, ahol megtalálhatók. A 80-as évektől az ÓVSZ a napi operatív jégadat-feldolgozásban is bevezette a gépi adatfeldolgozást és a napi külön jégjelentő szolgálat jelentéseit azóta gépi formában tárolja. Mindez azt jelenti, hogy az ötvenes évek közepétől léteznek jég adatok, de ezek nem egy olyan adatbázisban találhatók, amelyre támaszkodva a statisztikai vizsgálatokat közvetlenül el lehetne végezni. Az összehasonlítás ezért csupán néhány jellemző adat kézi kigyűjtésével és feldolgozásával készült. A rendelkezésre álló adatállományból két — találomra kijelölt - ötéves időszak adatait összevetettük az utolsó 5 év (1998-2003) észlelt adataival. A két kiválasztott időszak (1969-1974 és 1981-1986 évek) adatai alapján az alábbi jellemzőket határoztuk meg egy felső-tiszai (595 fkm), a tiszalöki (518 fkm) és egy alsó-tiszai (275 fkm) szelvényre: a jeges napok átlagos száma, állójeges napok átlagos száma, jégtorlasz vagy torlódott jeges napok száma, mért maximális jégvastagság. A feldolgozott három ötéves időszakban a vizsgált jégjellemzők előfordulási gyakorisága között lényeges változás nem volt megfigyelhető. Az egyes telek szigorúságában megfigyelhető jelentős ingadozás a földrajzi helyzetből adódóan természetesnek tekinthető. Mivel ez a változékonyság meglehetősen nagy, a jéghelyzet egyirányú változásai csak egy igen erős trend esetén lennének kimutathatók. A megvizsgált három szelvényben ilyen jellegű egyirányú változás nem volt kimutatható. Az egyes Tisza szakaszok jégjárása közötti erős különbségek azonban mind a három vizsgált időszakban egyértelműen kimutathatóak voltak.