Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban

Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban 227 Január végére tehát a jégtörő hajók munkájának következtében Tiszalök térségében a jéghelyzetben jelentős változás következett be. A hajókkal sikerült felszámolni a vízlépcső térségében lévő 5 km-es torlódott jeget, így komolyabb veszélyhelyzet nem jött létre és a jeges árvíz szempontjából potenciálisan veszélyt jelentő jégmegállás, jégtorlódás már csak Tokaj felett, a Vásárosnaményig terjedő folyószakaszon volt. A Felső-Tiszán még álló jég számított mennyisége ekkor 5,3 millió m

3 volt. Továbbra is fennállt viszont annak veszélye, hogy a legkedvezőtlenebb meteorológiai helyzet bekövetkezése esetén, azaz egy hirtelen felmelegedéskor (ami esetleg nagy esővel járó ciklontevékenységgel párosul), jelentős árhullám indulhat el a Tiszán és mellékfolyóin, amely a jeget összetöri és a folyó jégmegállásra alkalmas helyein kirakja. Szerencsés volt a helyzet ugyanakkor abból a szempontból, hogy alacsony vízállás mellett történt a „lefagyás". ADuna 3500-3800 m

3/s-os vízhozama elegendő volt ahhoz, hogy a Dunán csak parti jég, helyenként a mellékágakból, mellékfolyókból származó szórványos jégzajlás alakuljon ki. A Duna erősebb jegesedése a továbbiakban - a hideg ellenére - sem alakult ki. A februári hidrometeorológiai helyzet folyamatosan fenntartotta, sőt megerősítette annak lehetőségét, hogy az elmúlt évek tavaszához hasonlóan 2003ben is várható volt árvíz kialakulása. A vizsgálatok azt mutatták, hogy kedvezőtlen hidrometeorológiai körülmények között a keleti országrész folyóin lehetett számítani a legmagasabb árvízvédelmi fokozati szintet meghaladó, sőt akár rendkívüli védekezési munkákat igénylő árhullámok fogadására. A február eleji lehűlés újra jegesedést, jégzajlást okozott a Tiszán. Tokaj felett 16 helyen a jégtorlódások továbbra is megmaradtak, jégtorlasz azonban sehol sem volt a Tiszán. Az árvíz kialakulására öt tényező volt/lehetett döntő hatással: - csapadék (február közepén ennek várható alakulása bizonytalan volt), - hegyvidéki hókészlet (igen jelentős volt), - hőmérséklet alakulása (bizonytalan volt), - mederteltség (csekély mértékű volt), - lefolyási viszonyok (a talajfagy miatt kedvezőtlen volt). Február 7-én az Országos Vízjelző Szolgálat (ÓVSZ) szimulációs számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy egy gyors olvadás esetén a legfontosabb tiszai szelvényekben milyen tetőző vízállások várhatók (III. táblázat). Felhívták a figyelmet arra, hogy a felhalmozódott hőmennyiség szélsőségesen gyors olvadása önmagában (nagyobb esőzés hiányában is) indíthat el jelentős árhullámot. Ilyen mértékű, 15 fokot elérő vagy meghaladó, tartós hőmérséklet-emelkedés általában csak március elején, leggyakrabban 12-ét követően fordul elő. Amennyiben a hóolvadással együtt az átlagot meghaladó, több napon keresztül tartó esőzés is jelentkezne, akkor az LNV-t meghaladó vízállások kialakulására is számítani lehetne a Felső-Tiszán. Február 14-én az Országos Műszaki Irányító Törzs részvételével a Tisza-völgyi vízügyi igazgatóságok értékelték a kialakult és a várható helyzetet. Az akkori hidrometeorológiai helyzetből, a február közepére kialakult hóhelyzetből kiindulva