Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban

222 Dr. Szlávik Lajos víztömeg nagysága az időszak nappali felmelegedése következtében jelentősen csökkent. Március 24-re a hóban tárolt vízmennyiség a Duna Nagymaros feletti vízgyűjtőjén megfelelt a sokévi átlagnak, a Tisza Szeged feletti vízgyűjtőjén pedig már csak másfélszerese volt a korábbi évek hasonló időszakában mért átlagnak. A Tisza vízgyűjtőjén lényegében már csak a hegyvidéki részen volt hó. A hóban tárolt vízkészletek március végi értékei - köszönhetően a rendkívül száraz tavasznak - érdemleges árhullám kialakulásához nem vezetett. 2. Árvíz- és jéghelyzet A december 23-január 6-a között bekövetkezett esőzés és olvadás hatására kisebb, I. fokú szintet elérő árhullám alakult ki a Felső-Tiszán, amely az ekkorra már helyenként befagyott Tisza állójegét megemelte, összetörte és szokásos jégzajlás következett be. A zajló jég több helyen 1-2,5 m vastagságban összetorlódott. Az összetorlódott jégtáblák alatt a víz akadálytalanul átfolyt, a jég vízállás-emelkedést nem okozott. Mindez a mederben, viszonylag alacsony vízállás mellett történt azokon a helyeken (Balsa, Tiszacsermely, Cigánd), ahol az elmúlt évtizedekben is be szokott következni jégtorlódás ilyen hidrometeorológiai helyzetben. Ugyanakkor I. fokú készültséget elért árhullám vonult le a Dunán és a Fekete­Körösön is. A Tisza és mellékfolyói a hideg időjárás miatt apadni kezdtek, így ezt követően a Tisza-völgy valamennyi vízfolyását alacsony, ilyenkor gyakran előforduló vízállás jellemezte. A Tisza Tiszalök feletti szakaszán Benk, Mezőladány, Tiszamogyorós, Eperjeske, Záhony, Dombrád, Tiszatelek és Tiszabercel térségében keletkezett jégtorlódások megbontására január 3-án 12 órától III. fokú jég elleni védekezési készültségi fokozatot rendeltek el és ettől kezdve az öt felső-tiszai jégtörő hajó (Jégvirág I., II., IV., IX., X.) folyamatosan dolgozott. E jégtörők kivétel nélkül a tiszalöki duzzasztómű felső bögéjében állomásoztak, ill. tevékenykedtek. A tiszalöki vízlépcsőnél az érkező jég átvezetését feszített üzemvitel keretében a zsiliptáblák mozgatásával és jégtörő hajók segítségével végezték. Január 5-én azonban a vízlépcső alatt kb. másfél km-rel a zajló jég újból megállt és egy torlódás alakult ki. A jégtorlódás a felszínen teljesen beállt, viszont a felszín alatt jelentős átfolyás volt, így érdemi visszaduzzasztás az első napokban nem alakult ki. A torlódás alatti mederszakasz tiszta volt. A torlódás miatt a duzzasztómű tábláit fel kellett emelni (7. kép). Annak érdekében, hogy a torlódó jég felfelé ne rakódjon, a felső szakaszon levő jégtorlaszok bontását szüneteltették mindaddig, amíg az alsó torlódást nem sikerül megindítani. A Tiszalöki-vízlépcső tábláinak felemelésével a duzzasztás megszűnt, ami az apadás miatt a folyó felső szakaszának „kiürüléséhez" vezetett és ez a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna, valamint a Körös-völgy vízellátását veszélyeztette.

Next

/
Thumbnails
Contents