Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban

218 Dr. Szlávik Lajos A havazás következtében február 11-ig a Duna Nagymaros feletti vízgyűjtőjén a hóban lévő vízkészlet 18,8 km

3-re nőtt, a növekedés mértéke 2 hét alatt 8,5 km

3 (83%) volt. A 18,8 km

3-es készlet közel 70%-kal volt több mint a sokéves átlag. A Tisza Szeged feletti vízgyűjtőjén a hóban lévő vízkészlet teljes mennyisége 8,6 km

3 volt, mely 2,6-szerese az ilyenkor szokásos átlagos mennyiségnek; (A növekedés mértéke 2 hét alatt 4,5 km

3 (110%) volt. A tiszai vízkészlet megközelítette az 1999. februári értékeket, amikor is jelentős, az addigi maximumokat meghaladó hóolvadásos árvíz vonult le a Tisza völgyében. A 2003. február 11-i helyzet szerint még számítani lehetett az akkori vízkészlet további növekedésére, és - a felmelegedés ütemétől, a kísérő esőzésektől függően - esély volt egy jelentős árhullám kialakulására a Tiszán. Kiemelendő a február 11-i adatok közül, hogy a Tisza vízgyűjtőjén, a 0-500 m tengerszint közötti területen - amely gyakorlatilag országunk alföldi része - hóban tárolódott összesen 4,27 km

3 vízkészlet, amely a belvíz kialakulásának meghatározó eleme. Ez megközelítette az 1999. év hasonló időszakának értékét, amikor pedig országosan jelentős belvízelöntések alakultak ki és károk merültek fel. Összességében tehát a február eleji havazás nagymértékben növelte folyóink árvízi, valamint az alföldi területek belvízi veszélyeztetettségét. A havazást tartós száraz és hideg időjárás követte, amely konzerválta a potenciális árvíz- és belvízhelyzetet. Februárban az országos átlag-hőmérséklet több mint 5°C-kal hidegebb volt, mint a sokéves átlag. Február minden napja ún. fagyos napnak számított, vagyis a napi minimumhőmérséklet mindvégig fagypont alatt volt. A hónapnak legalább fele egyben ún. téli nap is volt, amikor a legmagasabb nappali hőmérséklet sem emelkedett fagypont fölé. A márciusi középhőmérsékletek is az átlag alatt alakultak (Kalmár et al. 2004). Az I. táblázat összefoglalja a 2003. március l-jén a Tisza szegedi vízgyűjtő területén a rendelkezésre álló, jórészt kárpátaljai, erdélyi, valamint felvidéki meteorológiai állomások hóvastagság, illetve hóvízegyenérték adatai alapján a hóban tárolt vízkészlet értékeit, 500 m-es magassági bontásban (ÓVSZ 2003). Látható, hogy a hóban tárolt vízkészlet jelentős része az alacsonyabb fekvésű részeken felhalmozódott fel. Az adatok idősorát az 1. ábra, az elmúlt 5 év hasonló adataival és a sokéves átlagértékekkel való összehasonlítást pedig a 2. ábra tartalmazza. AII. táblázat bemutatja a 2003. március 1jén a Duna pozsonyi vízgyűjtő területén mintegy 130, túlnyomórészt bajor és osztrák meteorológiai állomás hóvastagság, illetve hóvízegyenérték adatai alapján a hóban tárolt vízkészlet értékeit, 500 m-es magassági bontásban (ÓVSZ 2003). A Duna vízgyűjtő adatainak idősorát a 3. ábra, az elmúlt 5 év hasonló adataival és a sokéves átlagértékekkel való összehasonlítást pedig a 4. ábra tartalmazza. A tiszai hőmennyiség hidrológiai értékelése érdekében megvizsgáltuk a hóban tárolt vízkészletnek az 1987-2003. közötti időszak téli féléveiben előfordult maximális értékeit. 1987. február 11-én ez az érték 9,2 km

3, 1999. február 11-én 11,1 km

3, 2000 január 25-én 8,1 km

3 volt, vagyis a 2003. február 11-i 8,5 km

3 ennek a 17 éves időszaknak a harmadik legnagyobb értéke. A korábbi ilyen nagyságrendű hókészletek olvadása minden esetben jelentős árhullámok (1999-ben és 2000-ben új LNV értékek) kialakulásához vezetett.