Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szalai József: A hidrológiai közelmúlt sajátosságai a talajvíz szintekben

A hidrológiai közelmúlt sajátosságai a talajvíz szintekben 157 A Kisalföld területén a csapadékhiány, illetve -többlet halmozódása kevésbé markánsan mutatható ki a talajvízszintek alakulásában (7. ábra). A Szigetköz, majd a Kisalföld területére kiterjesztett vizsgálatok rámutattak arra is, hogy míg az ország más síkvidéki területein a talajvízszintek hosszúidejű alakulása a csapadéktöbbletek és hiányok halmozódásával hozható összefüggésbe, a Kisalföld területén az éves mozgóátlaggal való kapcsolat tűnik szorosabbnak. A talajvízszintek hosszúidejű idő­sorai is a csapadék idősorában megfigyelhető trendet követik, azaz a 60-as évek má­sodik felében csökkenő, a 90-es évek első felében növekvő, majd második felében ismét csökkenő trend mutatkozott. A Szigetköz területén a Duna elterelése előtti időszakban a talajvízszintek hely­zetét alapvetően a Duna vízjárása határozta meg. Az utóbbi évek vizsgálatai azon­ban azt mutatták, hogy mind a Szigetköz, mind pedig a Kisalföld területén trendsze­rű változások - süllyedés - következtek be. Az elterelés és különösen a fenéklépcső megépítése utáni időszakban nem vártunk süllyedő trendet, tekintettel arra, hogy az új helyzetben a talajvízszintet meghatározó felszíni vízállások - a dunacsúni tározó szintje, a vízpótlásra jellemző vízszintek, valamint a lecsökkent vizű főág szintje ­a mesterséges körülmények között nem változtak (Deák et al. 2004). A fenékküszöb megépítése óta eltelt időszakban bekövetkezett trendszerű változások okai között ­a hidrometeorológiai hatások mellett - valószínűleg a dunacsúni tározó kolmatációjával is számolni kell. (Ez utóbbiról azonban megbízható adatok, infor­mációk egyelőre nem állnak rendelkezésre.) A Duna-Tisza közén az 1970-es évek eleje óta halmozódó csapadékhiány és a talajvízszintek alakulás közötti összefüggés szembetűnő (2. ábra). A hatvanas évek közepéig a térségben csapadéktöbblet voltjellemző, amit a hetvenes évek elejéig-közepéig stagnáló időszak követett. A csapadéktöbblet halmozódása a térségben a talajvízszintek emelkedését okozta. A szikes laposok­ban, deflációs mélyedésekben - ebben az időszakban - még számos ideiglenes és állandó tó vize csillogott. Erre az időszakra esik a belvízcsatornák kiépítése és a mezőgazdaságilag kevésbé hasznosíthatónak ítélt területek vízigényes fafaj­tákkal (elsősorban nyár) történő betelepítése is. A hetvenes évek elejétől a ki­lencvenes évek közepéig tetemes (közel 1000 mm-t elérő) csapadékhiány hal­mozódott fel a térségben. Ennek következtében a talajvízszint csökkenni kez­dett, a korábbi tavak, vizenyős területek többsége kiszáradt (Liebe 1994, Major 1994). Ebben az időszakban kezdődött meg a talajvízkészlet mind szélesebb kö­rű öntözési célú felhasználása. Amit egyfelől a csapadékhiány miatti vízpótlás kényszere tett szükségessé, másfelől pedig a tanyák villamosítása és az olcsó kútfúrási technológiák megjelenése miatt vált lehetségessé. A csapadékhiány a kilencvenes évek közepére mérséklődött, ennek következtében a talajvízszint­süllyedés csökkent, egyes területeken emelkedni kezdett a talajvíztükör (Szalai 1996). Az emelkedés a kilencvenes évek végére jelentőssé vált, még a legna­gyobb mélységben elhelyezkedő talajvíztükrű térségekben is dm-es nagyságren­dű volt. A Duna-Tisza közén a talajvízszintek alakulásában a csapadékhiány mellett a rétegvíz-termelésnek is szerepe van ( Liebe 1994). Az elmúlt évtized­ben a csökkenő termelés következtében a rétegvizek nyomásszintje is emelke-

Next

/
Thumbnails
Contents