Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Tóth Sándor-Ijjas István: Árvízkezelés - európai trendek, hazai kihívások

124 Tóth Sándor-Ijjas Ist\>án következésképp legalább két ország nyújthat be pályázatot, több ország bevonása előnyt élvez; - egy VTT nagyságrendű projekt esetében akkor lehet tehát leginkább számítani az EU támogatására, ha azt = a teljes folyamatra, beleértve az előkészítést, kutatást, koncepciótervezést, hatásvizsgálatokat, tervezést és megvalósítást, mind a nem-szerkezeti, mind a szerkezeti jellegű intézkedéseket illetően egységesen jelenítjük meg = összekapcsoljuk a VTT koncepciójában eleve létező térségfejlesztési, jóléti, mezőgazdasági átalakítási, környezet- és természetvédelmi (vizes élőhelyek, zöld folyosó bővítés és stabilizálás) célkitűzésekkel = mindezt határokon átterjedő kontextusba helyezzük összekapcsolva a Tisza Vízügyi Fórumban előirányzott közös tevékenységekkel, melyek közül számos nem-szerkezeti és szerkezeti intézkedés a VTT megvalósításával is összefüggésben van. - a vázolt célokra kidolgozott teljes projektcsomag egyes specifikus munkacsomagjai az EAGGF és a LIFE felé is benyújthatók. 5. Összefoglalás Az árvizekkel való több évszázados küzdelem, különösen a Kárpát-medence természetföldrajzi adottságai között, szakmáját magas színvonalon ismerő és űző, elkötelezett szakembereket - mérnököket, technikusokat - nevelt ki. E szakemberek a történelem meghatározó időszakában a társadalom mindenkori igényeinek kielégítésére végezték dolgukat, a kor által elérhető és elvárt tudományos alapokon. A tudomány szüntelen fejlődése olyan szakterületek létrejöttét, olyan ismeretek, összefüggések felismerését tette lehetővé, melyeket a ma még aktív mérnökök idősebb generációja sem ismerhetett meg egyetemi tanulmányai során. Ezen új ismeretek birtokában a vizek kártételei megelőzésén, elhárításán munkálkodó, szakmáját féltő és szerető szakembergárda is tudatában kell legyen annak, hogy bármennyire is a Föld népességét fenyegető egyik leggyakoribb természeti katasztrófa az árvíz, az emberiség sorsát, létét hosszú távon nem az árvizek pusztítása, hanem az édesvíz készletek csökkenése, a vizek elszennyeződésének növekedése, a vizek minőségét döntően befolyásoló és meghatározó vízi és vízközeli ökoszisztémák degradációja fenyegeti. Éppen ezért az árvizek kezelésével foglalkozóknak a Víz Keretirányelvet, annak előírásait nem holmi szükséges rossznak, az ökológusokat nem legyőzendő akadékoskodóknak (Istvánovics-Somlyódy 2000) kell tekinteniük, hanem szövetségesnek a puszta gazdasági érdekek által generált, de sem a szó természet- és környezetvédelmi, sem társadalmi, sem közgazdasági értelmében nem fenntartható, újabb és újabb megoldandó problémákat indukáló területhasználati és fejlesztési igények visszaszorításában.