Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Tóth Sándor-Ijjas István: Árvízkezelés - európai trendek, hazai kihívások

122 Tóth Sándor-Ijjas Ist\>án Sajnos a társadalommal való konzultációra, ha úgy tetszik, a társadalomnak a döntés-előkészítési folyamatba történő bevonására gyakran csak akkor kerül sor, amikor már előzőleg minden fontos kérdés szakmai és ágazati szinten egyeztetésre került. Hozzá kell tenni, hogy a társadalmi konzultáció ilyetén sémája az 1990-es évek elején még az angliai vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben is hasonló volt: onnan vettük át. Mellesleg ez a gyakorlat figyelhető meg hazánkban valamennyi tervezési folyamatban, legyen szó akár igen összetett érdekszférát érintő célprogramokról, kiemelt beruházásokról bármely ágazat területén. Ezzel szemben, különösen az Amerikai Egyesült Államokban, de más nyugateurópai országokban is a társadalmi részvételnek egy más formáját gyakorolják. Ezt „shared vision planning"-nek, azaz közös jövőkép tervezésnek nevezik (CH2M HILL 1998). Ez az eljárás abból indul ki, hogy a projekt megvalósítását a legkisebb ellenállás mentén, a támogatottság megfelelő szintjének folyamatos fenntartásával kell elérni, hiszen iszonyú veszteségek keletkezhetnek egy jelentős, nagyobb hatásterületre kiterjedő, hosszabb átfutású fejlesztésnél, ha menet közben alakulnak ki a fejlesztés lelassítását, váratlan kompenzációs igények felmerülése miatti aránytalan költségnövekedését, netán leállítását eredményező ellenállások (ne feledjük, az említett országokban nincs helye ilyen esetben az ellentétes érdekek figyelmen kívül hagyásának, és ez elvileg nálunk sincs másképp ...). A módszer lényege ezért az, hogy a társadalom bevonása már a tervezés kezdeti szakaszától megtörténik. A legelső konzultációkat az érintett térség kiterjedésétől függően meghatározott súlyponti helyszíneken, lakossági fórumok keretében tartják, ahová - megfelelő előzetes hírverés útján - a lakosságon kívül a társadalmi szervezetek, nem kormányzati szervek, szakmai szervezetek is meghívást nyernek. Természetesen a konzultáns birtokában van számos előtanulmány eredményének. Ennek ellenére a fórumon nem ad elő semmiféle előzetes megoldási koncepciót, csak egy probléma felvető előadást. A fórum ezután nyitott, mindenki elmondhatja, hogyan látja az adott problémát, milyen más, esetleg a témához csak érintőlegesen kapcsolódó problémát ismer, lát, feltételez. A moderátor szerepe, hogy észrevegye a reakciókat és felszínre is hozza azokat. A konzultánsnak az az érdeke, hogy minél több kérdés merüljön felszínre. Az egyes észrevételeket, felvetéseket írásban rögzítik, lényegi elemeit címszavakban, színes ragasztós címkéken, az azonos kategóriába tartozókat azonos színűeken. Ezután következik az észrevételek, probléma felvetések (a színes címkék) rendszerezése, a közös konklúzió levonása, azaz a közös problémakép megfogalmazása. Ezzel párhuzamosan folyik az egyes felszólalók, az általuk képviselt közösségek érdekeinek felmérése és azonosítása is. A problémák megoldására vonatkozó javaslatokat a résztvevőktől ezután kérik megfogalmazni. Rögzítése hasonló technikával történik, és célja a lehető legszélesebb körű javaslatok és a hozzájuk fűződő érdekek felvétele. Ezeket is rendszerezik, de itt még nem kerül sor konkrét megoldási koncepció meghatározására, csak egy viszonylag laza, de közösen elfogadható jövőkép kialakítására, megfogalmazására. Ez a jövőkép célokat, korlátokat, kételyeket egyaránt tartalmazhat, de mindegyik mellé már hozzárendelődnek az érdekek.