Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Horváth Emil: A tarpai töltésszakadások és következményei

A tarpai töltésszakadások és következményei 107 tizenhat suvadás homokzsákokkal történő azonnali bevédésére {Bodnár 2003, Kántor-Szöllősi 2003). A nyúlgát magasítását főként a suvadások környezetében végezték, hogy a víz átbukását megakadályozzák. A meghágás így is egyre hosszabb szakaszokon jelentkezett. A folyó túl volt az intenzív áradó szakaszon, de még határozottan emelkedett (14 óráig). Egyre inkább nyilvánvalóbbá vált: a védvonalon lévő létszám és technika nem elégséges, az idő, pedig már kevés a feladat elvégzésére, a sorozatos meghágások, suvadások megszüntetésére és ezek súlyos következményének elkerülésére. Március 6. (13:30-14:30) A töltésszakadások Az események drámaian felgyorsultak: kb. 12 órától a folyó vízszintje „pulzálni" kezdett. Voltak időszakok, amikor az áradás üteme felgyorsult, s hirtelen, több száz méteres nyúlgát szakaszon lökésszerűen bukott át a víz. Ennek valószínű oka a tivadari szűkület és a benne lévő közúti híd együttes hatása volt. A kora délutáni órákra már majdnem telt szelvénnyel folyt a víz a híd alatt. Az esti órákra a hidat nehéz járművekkel terhelték le, így biztosítva stabilitását. Ettől az időponttól a védelmi beavatkozások végrehajtása nehezebbé vált. Az egyre nehezebben és ritkában érkező homokzsákokat a suvadások környeztében lévő nyúlgátszakaszra rakták, illetve oda, ahol a megítélés szerint „veszélyesen" ömlött át a víz. (Időközben, 12:00 órától rendkívüli árvízvédelmi készültséget rendeltek el, többek között ezen a védelmi szakaszon is) (Váradi-Varga-Szlávik 2003). A helikopteres óriászsák szállítás elrendelését továbbra sem sikerült engedélyeztetni. Az első szakadás 13:30-kor az 54+312 tkm környékén (54+290), a gázvezeték keresztezéstől 20-30 m-re következett be Tivadar felé. Kántor Iván, az ABKSZ Kht. műszaki igazgatóhelyettese, aki a védelmi osztagot irányította, így számol be a szakadásról: „Körülbelül 80 m-re állhattam ettől a suvadástól, amikor annak szelvényében a gát korona 3-5 m hosszban hirtelen besüllyedt, maga után rántva a rajta lévő nyúlgátat. A víz abban a pillanatban meghágta a töltést, s elemi erővel kezdte bontani a suvadással amúgy is meggyengített szelvényt" (Kántor-Szöllősi 2003). Ilyen helyzetben gondolni sem lehetett a szakadás bevédésére - az 14 órára mintegy 10-15 m-re tágult. A védelemvezető utasítására azonnal megkezdődött a védekező erők kivonása a szakadás körzetéből Tarpa irányába. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy a magára hagyott védelmi szakasz 45 percen belül a szó szoros ételmében összeomlott: a nyúlgátrendszert egyre több helyen hágta meg a víz. 14:15-kor az 55+350 tkm szelvényben az átbukó víz a nyúlgátat szétlökte. Pillanatok alatt több méteres résen zúdul át a víz a suvadás szelvényébe, ami 14:30-ra előidézte a második szakadást. A védekezőket a gáton vonták vissza, Tarpa irányába. Néhányukat vízen kellett kimenekíteni. A feladott töltésszakasz két szakadásán dübörögve tört át a víz.