Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Illés Lajos-Konecsny Károly: Az 1998. november árhullám hidrológiai értékelése a Tisza-völgyi árvizek sorában

Az 1998. novemberi árhullám hidrológiai értékelése a tisza-völgyi árvizek sorában 87 nem biztosíthatja azt szükségszerűen. Ujabb vízállási csúcsok bekövetkezése ellen sohasem lehetünk biztosítva, de a folyó vízszíneinek irányzatos emelkedése sem igazolható. Az 1998. év novemberi árvíz inkább azt igazolta, hogy a Tisza vízjárása még nem használt ki minden olyan lehetőséget, amely nagyvizeinek statisztikai adatsorából a számítások szerint eleve rendelkezésére állhatott. Árvízvédekezésünk számára helytelen volna egy következő LNV által túl nem haladható felső határokat értelmezni. A tényleges előfordulások alapján meghatározott kiépítési szintek betartására viszont feltétlenül törekedni kell. 3. Az 1988. novemberi árvíz A Tisza vásárosnaményi vízgyűjtőjén az 1998. augusztus 20. és november 6. közti 79 napból csak 22-n át nem hullt eső. Ez a 22 nap négy ciklusban az esős napok közé ékelődött, így a talaj kiszáradásához kevéssé járulhatott. Augusztus 20-tól a hó végéig 63,7 mm, szeptemberben 129,5 mm, októberben 155,8 mm, november első hat napján 68,9 mm, összesen 417,9 mm volt a területi átlag csapadékösszege. Külön kell említeni a csapadékos időszak végén az október 26. és november 6. közötti 12 napot: ez alatt 141,3 mm esett. A bő előkészítő csapadékok után az október végi esőzések elindították az első árhullámot, amely november l-jén este 820 cm-rel tetőzött Vásárosnaménynál. Ennek az árhullámnak a tetözését még Záhony és Dombrád vízmércéjén követni lehet, Tokajban a vízállások grafikonján csak inflexiós pont fedezhető fel tetözés helyett. Innen kezdve ez az árhullám elenyészett, pontosabban: rejtett, imaginárius árhullámmá (Vágás 1997) vált, és csak a vízállások idögörbéjének inflexiós pontjaként volt követhető. Az első árhullámot a november 4-i és 5-i nagyobb esők jórészt még a Felső-Tisza medrében érték, s az így halmozódó vizek létrehozták a második, a fő árhullámot. Ez még a Szamos torkolata előtt Tivadarnál 958 cm-t elérve, 93 cm-rel lépte túl az addigi LNV-1. Vásárosnaményban a november 7-én 6-tól 14 óráig tartó tetözés 923 cm-e (Illés et al. 2003) szintén meghaladta az 1970-ben mért 912 cm-es LNV-1, de alatta maradt a százévenként elméletileg átlag egy alkalommal előforduló 986 cm (OVH 1987), illetve 995 cm (Vágás 1982) számított értékeknek. A fő árhullám 872 cm-es tetözése Tokajban novemberi 1-én 18 órától éjfélig tartott. Ez 8 cm-rel alacsonyabb volt az 1979. évi L/VF-nél, mint ahogy Záhonyban és alatta sem volt újabb LNV. Vásárosnaménytól Tokajig a négy napos levonulási idő megfelelt az átlagosnak, s a levonulás sebessége is megegyezett az elö-árhulláméval. Nagyjából változatlan ez a sebesség Tiszadorogmáig, bár a tetözés időtartama ott már egy teljes napon át, 14-én 2 órától 15-én 2 óráig húzódott. Innen kezdve a tetözés vonala szakadozni kezdett, s egy ujabb, az idögörbék inflexiós pontjain megfigyelhető, rejtett árhullám indult el. A fő árhullám tetözési vonalának szakadozása a hullámtéri öblözetek fokozatos feltelését tükrözi. Emiatt időzhetett az árhullám tetözése Tokaj és Szolnok közt 10 napig, 11-én 18 órától a 21-én 20 órakor kezdődő és 22-én 20 óráig tartó 897 cm-es szolnoki tetözésig. Ez egyébként csak 12 cm-rel volt alacsonyabb az 1970. évi LNVnél. Szolnok alatt az árhullám tetözése gyorsabban haladt, s értékei is elmaradtak az