Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Rakonczai János-Csató Szilvia-Mucsi László-Kovács Ferenc-Szatmári József: Az 1999. és 2000. évi alföldi belvízelöntések kiértékelésének gyakorlati tapasztalatai

Az 1999. és 2000. évi alföldi belvíz-elöntések kiértékelésének gyakorlati tapasztalatai 335 7. Egy sajátos hidrometeorológiai és hidrogeológia helyzet együttes szerepe a belvízképződésben Bár nem közvetlenül kapcsolódik a területi kiértékelés folyamatához, mégis célszerű utalnunk egy, az elmúlt évek belvízi eseményei során megfigyelt jelenségre. A belvízképződés folyamatában általában kevésbé számolunk a távolabbi területek kedvezőtlen hatásival, s a hidometeorológiai előzményeket is legtöbbször „a kedvezőtlenre fordulástól" szoktuk értékelni. A belvízképződés azonban időnként csak tágabb összefüggésben érthető meg. Azt, hogy az önmagukban nem veszélyes hidrometeorológiai és hidrogeológiai helyzetek összekapcsolódása súlyos belvízproblémákat okozhat, jól érzékeltetheti egy jellemző, a szakirodalomban még nem elemzett példa, amely 1998- 1999-ben a Békés megyei Hunya és Kondoros községekben alakult ki. 1998, de különösen 1999 tavaszán a Maros-hordalékúp északi peremén elhelyezkedő két, a vizek által csak ritkábban veszélyeztetett, településben jelentős belvíz pusztított, miközben a délebbi, gyakrabban károsított településen nem, vagy alig jelentkezett a káresemény. A látszólag „titokzatos" esemény magyarázatát a terület geomorfológiája és az eseményeket megelőző telek meteorológiai helyzete adja. Mindkét évben a tél eleje aránylag csapadékos és ezzel egyidejűleg enyhe is volt, amit utána szárazabb és hideg időszak követett. Az enyhe időszak azonban lehetővé tette, hogy a téli csapadék szinte késleltetés nélkül elérje a talajvizet, s ennek következtében a talajvíz maximuma a szokásosnál 1-2 hónappal korábban alakulhatott ki. Ennek következtében a Maros-hordalékkúp magasabb részein tavasszal „száraz" helyzet alakult ki, miközben a felszín alatt vélhetően egy „talajvízhullám" indult el az alacsonyabb területek felé. A hordalékkúpon a talajvíztartó rétegekben egyébként is - a terület geomorfológiája miatt - az alacsonyabban levő peremi részek felé szivárog a víz (a felszínen ma is jól látható egykori folyómedrek durvább üledékei, pl. a Kondoros-völgy megkönnyítik ezt). Ez a sajátos felszín alatti vízszállítás az oka a területen „föld árjaként" ismert jelenségnek (Pálfai 2004). A tavaszi nedves, belvízre hajlamos időszakban - az „altalajvízi helyzetben" levő településeken - ezt a felszín alatt „haladó" talajvíztöbbletet az egyébként felszíni csapadékkal is telített talaj már nem tudta befogadni, a beépített felszíni mélyedések pedig nem tudták továbbszállítani. A téli rendkívüli beszivárgás tehát lehetővé tette a hordalékkúp magasabb részeiről a talajvíz egy részének „megszokásét", s míg ott a szokásos helyzethez viszonyítva inkább vízhiány alakult ki, másutt kárt okozott. így fordulhatott elő, hogy a belvizes területtől távoli (50-60 km-re lévő) és a kritikus időszakot hónapokkal megelőző események jelentősen befolyásolták a káresemények mértékét. IRODALOM Baukó T.-Dövényi Z.-Rakonczai J.: Természeti és társadalmi tényezők szerepe a belvizes területek kialakulásában a Maros-hordalékkúp keleti részén. Alföldi Tanulmányok. V. kötet. 1981. Bíró T.-Tamás J.-Lénárt Cs.: Belvíztérképezés a területfejlesztés szolgálatában. A földrajz eredményei az új évezred küszöbén. In: A Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei CD kiadvány (ISBN 9634825443), Szeged 2001.