Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)
IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Rakonczai János-Csató Szilvia-Mucsi László-Kovács Ferenc-Szatmári József: Az 1999. és 2000. évi alföldi belvízelöntések kiértékelésének gyakorlati tapasztalatai
Az 1999. és 2000. évi alföldi belvíz-elöntések kiértékelésének gyakorlati tapasztalatai 323 szintvonalas térképek mélyebb terepszintjei és a kép spektrális tulajdonságai alapján jelölhetjük ki. (Példaként említhetjük, hogy a Kardoskút környékét lefedő légifelvételeken az első fázisban 8 növényzeti, 2 talaj és 5 vízborítási osztályt különítettünk el. Utóbbiak azonban nem konkrét, nevesített osztályok, ugyanis ezeket csak a pontos terepi felmérés után lehetne megnevezni.) Az osztályozás után ezeket összevonva általában 3 felszínborítási kategóriát adtunk meg: a) nyílt belvízfoltok, b) túlnedvesedett talajfelszínek és c) egyéb száraz területek (7. kép). 3.3. A képelőkészítés során szerzett tapasztalatok Az tényleges értékelést megelőző előkészítési fázisban több olyan gondot tapasztaltunk, amelyek megfelelő „odafigyeléssel" kiküszöbölhetők. Ezek jórészt a költségkímélés következményei, de jelentősen ronthatják a munka megbízhatóságát. Csak a legfontosabbakat kiemelve: - a felvételek széle felé erősen romlik a képminőség, erős sötétedés (ún. vignettálás) tapasztalható, ami a kisebb területi átfedés miatt különösen a repülési iránnyal párhuzamos széleken nem korrigálható. Emiatt szükségesnek látszik a repülési vonalak sűrítése, - egy-egy részterület légifotózása kedvezőbben összeállítható képet ad, mint hosszú repülési vonalak választásakor, ugyanis az utóbbi esetben a csatlakozó területek megvilágítottsági viszonyai időközben jelentősen megváltozhatnak, - tavaszi és őszi időszakban az alacsony napállás miatt kerülni kell az É-D-i repülési irányt, mert az irányonkénti nagy fényvisszaverődési különbség jelentős értékelési gondokat eredményezhet, - mivel a földi felvételezés részletessége területenként igen eltérő, sokat lehetne javítani a kiértékelés pontosságán, ha a légifotók későbbi kiértékelője (lehetőleg a felvételezéssel egy időben) földi referencia vizsgálatot végezhetne. 4. A mintaterületek értékelése A Tiszántúlon hat, különböző felszíni adottságú terület összehasonlító vizsgálatát végeztük el 1999. tavaszának nagy belvízborítású időszakában (Szlávik-Fejér 1999, Szlávik et. al. 2003), majd további értékelést végeztünk a 2000. évi felvételek segítségével (7. ábra). Az azonos vetületi rendszerbe és méretarányra transzformált adatforrások részletes összevetési lehetőséggel szolgálhatnak a különböző eljárások lehetőségeiről. Területenként általában 4 térképet készítettünk, illetve használtunk: - a légifotók összemozaikolt képe (fotótérkép), illetve erre illesztve a vízügyi igazgatóságok terepi felméréseinek adatai, - az előbbi fotótérkép alapján irányított osztályozással készült belvízelöntési térkép, - a FÖMI által műholdfelvételek alapján készített belvizes minősítés, - a légi- és űrfelvételek alapján készült értékelés térképi összevetése.