Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Rakonczai János-Csató Szilvia-Mucsi László-Kovács Ferenc-Szatmári József: Az 1999. és 2000. évi alföldi belvízelöntések kiértékelésének gyakorlati tapasztalatai

AZ 1999. ÉS 2000. ÉVI ALFÖLDI BELVÍZ-ELÖNTÉSEK KIÉRTÉKELÉSÉNEK GYAKORLATI TAPASZTALATAI DR. RAKONCZAI JÁNOS, CSATÓ SZILVIA, DR. MUCSI LÁSZLÓ, KOVÁCS FERENC és SZATMÁRI JÓZSEF 1. Л belvíz fogalma A belvíz fogalma ma már szinte mindenki által használt, értett, de tartalmában mégis elég változatosan értelmezett fogalom. A belvíz tartalmi meghatározása körüli változásokat igen részletesen mutatja be Pálfai (2001, 2004), amikor a fogalom mintegy 150 éves hazai történetéből közel félszázat elemezve értékeli annak gyakran változó tartalmi jegyeit. Igen tanulságos az elemzésében az, ahogy a napjainkban is használt értelmezés után időnként újra előtérbe kerülnek túlhaladottnak tekinthető meghatározások. A belvíz definíció összegzése során Pálfai megállapítja, hogy a korábbi meghatározások tartalmilag megegyeznek abban, hogy „a belvíz a sík vidékek időszakos, de meglehetősen tartós és viszonylag nagy területre kiterjedő jelensége, sajátos vízfajtája". Tartalmi különbözőségeket pedig három területen lát leginkább a fogalom változásában: - csak az ármentesített területeken, vagy az azokon kívüli felszíneken fordulhat elő, - csak a felszínen megjelenő nyílt víz, vagy az azt „erősen megközelítő", „agrotechnikai nehézségeket" jelentő víz/talajvíz is tekinthető belvíznek, - a károkozás szükségszerűen része-e a fogalomnak. A mai gyakorlat a három kérdést többé-kevésbé eldöntötte: ma már ármentesített területeken kívül is értelmezzük a jelenséget, és a károsság sem tekinthető a definíció szükségszerű részének. A másodikként jelölt - a tanulmányunkat is érintő - kérdés azonban részben nyitott, mivel értelmezését a definíció alkalmazásának célja, illetve tágabb értelmezés esetén pontos területi maghatározásának bizonytalansága is befolyásolja. Véleményünk a már többé-kevésbé eldőlt kérdésekben megegyezik a gyakorlattal, ezért ezekkel részletesebben nem foglalkozunk. Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy a károsság mennyire relatív. Egyik legjobb példája lehet ennek a Duna-Tisza közéről kellő körültekintés nélküli (csak a rövid távú szempontokra figyelő) belvízelvezetés. Napjainkban, amikor a felszín alatti vízkészletek felértékelődnek, a belvizek vízkészlet-pótló szerepe is jelentős értékelési tényező lehet (azaz a rövid távon károsnak tűnő vízborítás tágabb összefüggésben szemlélve hasznos is lehet). Dr. Rakonczai János kandidátus, oki. középiskolai tanár, természeti erőforrás-kutató szakmérnök, egyetemi docens. Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszék. Dr. Mucsi László PhD, oki. középiskolai tanár, egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszék. Csaló Szilvia geográfus, PhD hallgató, Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszék. Kovács Ferenc geográfus, PhD hallgató, Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszék. Szatmári József oki. középiskolai tanár, egyetemi tanársegéd. Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszék.