Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Licskó Béla-Ditzendy Arisztid: A belvizek légi felmérésének tapasztalatai

Az 1999-2000. évi belvizek légi felmérésének tapasztalatai 309 repülőgép volt. A felvételezések nagyobbik része Hasselblad, 6x6 cm képméretű kamerával történt, kisebb részben RC-10 típusú mérőkamera volt a felvételező eszköz. A felvételi méretarány megválasztását két fő szempont befolyásolta. Egyrészt a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legnagyobb területek legyenek lefedhetők, vagyis, az egyes tájegységek felvételezése a maximális (vagy ahhoz közeli) elöntési helyzetben készüljön el, másrészt a felvételek viszonylag nagy részletességű kiértékelést tegyenek lehetővé. Az alkalmazott felvételi méretarány kiszámítása (amelyet a repülési magasság és objektív látószöge határoz meg), e követelmények összehangolásával, repülés- és fotótechnikai megfontolások alapján történt. A Hasselblad és a mérőkamerás felvételek - fizikai adottságaik következtében - eltérő felvételi méretaránnyal és felvételezési paraméterekkel lettek tervezve. A kézikamerás felvételezések a technikailag lehetséges legnagyobb repülési magasságon (terep felett 3000 m) történtek, nagy látószögű (/=50 mm) objektív alkalmazásával. A 6x6 cm-es felvételek méretaránya ezáltal közelítően 1:60 000 lett. Ez a felvételi méretarány biztosítja, hogy a felvételek értelmezésével akár M=l:10 000 részletességű belvíztérkép is készíthető legyen. A mérőkamerás felvételek repülési magasságát úgy határoztuk meg, hogy az adott 88 mm fókusztávolságú objektívvel közelítően 1:30 000 méretarányú felvételek készüljenek. Az előző gondolatmenet szerint a repülési magasság 2600 m terep feletti értékre adódott. A felvételek Kodak Aerochrom Infrared (színes infra) filmre készültek. Az infra érzékenységű színes film ugyanis egyrészt markánsan jeleníti meg a nyílt vízfelszíneket, másrészt a talajfelszín nedvességtartalom-különbségeit is jól kiemeli. További előnye, hogy a légköri párára - amely az elöntések időszakában meglehetősen gyakori - kevéssé érzékeny, így a felvételek a színes filmre készülőknél kontrasztosabbak lesznek. A felvételezések kitűzött célját, a maximális, vagy ahhoz közeli elöntési helyzet rögzítését az OMIT-tal és a vízügyi igazgatóságokkal történt folyamatos egyeztetés révén felvételezett területek döntő részén sikerült megvalósítani (Várnái et al. 2003, Szlávik et al. 2003). Voltak azonban olyan tájegységek is, például 1999-ben a FelsőTisza vidéki VÍZIG Tisza-Szamosközi területe, 2000-ben pedig az Alsó-Tisza vidéki VÍZIG déli területei, ahol a mérőkamerás felvételezés engedélyeztetési eljárásának lefolytatása, majd a kedvezőtlen időjárási viszonyok oly hosszú ideig akadályozták a felvételek elkészítését, hogy azok felvételezéséről a belvíz időközbeni levonulása miatt le kellett mondani. A Hortobágy-Berettyó terület északi részén pedig a vízügyi igazgatóság által meghatározott felvételezési időszakban kb. 2000 méteren zárt felhőtakaró volt, amely 1:35 000 méretarányú felvételezést tett lehetővé. Mindazonáltal összességében az időjárás a légifelvételezések szempontjából mindkét évben kedvezőnek volt mondható. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy jelentős kiterjedésű területek felvételezését sikerült elvégezni. Az 1999. és 2000. években felvételezett területeket a 2. ábra mutatja be. A térképen feltüntetett területi elnevezések megegyeznek az archivált képanyag-csoportok elnevezésével, de nem minden esetben fedik le pontosan a megnevezésül használt tájegységet. A légifelvételezések legfontosabb paramétereit az I. táblázat foglalja össze.