Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos: Árvízvédelmi kutatási feladatok az 1998-2001. évi árvizek után

ÁRVÍZVÉDELMI ÉS VÍZRENDEZÉSI KUTATÁSI FELADATOK AZ 1998-2001. ÉVI ÁRVIZEK ÉS AZ 1999-2000. ÉVI BELVIZEK UTÁN DR. SZLÁVIK LAJOS I. ÁRVÍZVÉDELMI KUTATÁSI FELADATOK Napjainkban a Föld összes lakosságának mintegy 10%-át veszélyeztetik rendszeresen az árvizek. Magyarország a területének több mint 20%-át kitevő folyóvölgyi, és a 10%-át megközelítő kisvízfolyások menti árterületével a jelentős árvízigondokkal küszködő országok közé tartozik. Közismert, hogy az árvíz társadalmi jelentőségét elsődlegesen az szabja meg, hogy milyen szerepet játszik a gazdálkodásban. Hatásainak mértéke az árhullám viselkedésétől és a folyóvölgy adottságaitól függ, veszélyességének és hasznosságának arányát pedig az ártér használatának módja, a gazdálkodás rendje határozza meg. Az ókori társadalmak a vízszabályozásokat államilag szervezték, és megteremtették az árvizek hasznosulásának feltételeit, területhasználatokkal korlátozták veszélyességét. Ahogyan növekedett a népesség és fejlődtek a termelőerők, úgy változtak a folyók és az árterek hasznosításának céljai és módszerei is. A gazdálkodás technológiai alapú fejlődésével az árvíz az ipari jellegű társadalmak számára veszélyes természetijelenséggé lett. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának adatai szerint az Európa területét érhető természeti katasztrófák között a legpusztítóbbakat a víz okozza: 1987 és 1996 között 100 jelentős árvíz pusztított földrészünkön, melyeknek 3878 halálos áldozata volt, az anyagi kár pedig meghaladta a 88 milliárd USA dollárt (Loster 1999). Magyarországon, a töltésezett körülmények között, az árvízvédelmi művekkel határolt folyómedrekben és hullámtereken levonuló árvizet nem tekinthetjük természeti katasztrófának, még akkor sem, ha újabb és újabb szélsőséges paraméterű árhullámok fordulnak elő. Az árvizek előfordulása a magyarországi folyókon nem rendkívüli esemény - ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. Árvízkatasztrófának a töltésezett folyókon az tekinthető, ha a folyó átszakítja az árvízvédelmi töltéseket, elönti a mentesített árteret. Az árvízi katasztrófák mellett ki kell emelni a hazai árvízvédelem eredményességét: a töltésezett folyókon levonuló árvizek Magyarországon évtizedek óta nem követeltek emberáldozatokat. És ez nem szerencse, nem a véletlen műve - tudatos, tervszerű fejlesztő és szervezőmunka eredménye. Egy-egy jelentősebb árvízi esemény mindig fontos alapot jelentett, indítékot szolgáltatott az árvízvédelem fejlesztéséhez. így volt ez már a XIX. században is, amikor pl. a Tisza-szabályozás megkezdését az 1816., 1830. és 1845. évi árvizek indították el, majd pedig az 1855., 1867-68., 1879., 1881., 1888. évi - rendre katasztDr. Szlávik Lajos oki. mérnök, Ph.D., a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt.) tudományos tanácsadója, az Eötvös József Főiskola (Baja) tanszékvezető főiskolai tanára.