Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Illés Lajos-Kerti Andor-Bodnár Gáspár: A beregi öblözet lokalizációs terve

640 Illés Lajos-Kerti Andor-Bodnár Gáspár (Barabás-főcsatorna, Barabás-Micz-főcsatorna, Felső-Szernye, Alsó-Eszeny-főcsatornák vonala). Vásárosnamény-Tiszakerecseny között bekövetkező szakadások esetén az elöntés közel azonos mértékben érinti a Csaronda mindkét oldali völgyét. A víz visszafelé történő kiterülésére a 2. sz. lokalizációs vonalig lehet számolni. Tiszakerecseny alatti gátszakadás esetén elsőként a Tisza és Csaronda közötti kazetták (5b., 6a.) elöntésére kerül sor, majd a Csaronda depóniájának meghágása következik és a víz átterjed a 5a., 5d., 6b. és 7. kazetták területére. Ezek feltöltődése esetén a víz túljuthat a beregi magyar-ukrán közös ártéri öblözet határain, azon kívüli területeket és településeket is érinthet (Kisdobrony, Nagydobrony, Dimicső, Tiszaújfalu, Tiszaágtelek, Csap, Tiszaásvány, Csarondahát). Ezen települések elöntésére akkor kerülhet sor, ha a gátszakadásra Vásárosnamény és Eszeny között történik, és a kiömlő víz meghaladja a 150-200 millió m

3-t, valamint Csap térségének védelmére megépül a Tisza és a Latorca árvízvédelmi töltését összekötő lokalizációs gát. A beregi ártéri öblözet lokalizációs vonalmagasítások nélkül összesen 192 millió m

3 víz tározására képes, az egymás alatt kaszkádszerűen elhelyezkedő kazettákban. Ez a térfogat lokalizáció szempontjából csak elméleti jelentőséggel bír, kihasználására csak akkor kerülhet sor, ha a gátszakadás az öblözet felső legmagasabb pontján következik be. A 192 millió m

3-ből a 41. sz. út feletti részöblözetre 70-75 millió m

3, a 41. sz. út alatti részre 125-130 millió m

3 térfogat jut. Különböző mértékű magasításokkal a kazettatérfogatok növelhetők, természetesen ez az elöntött területek és az elöntési vízmélységek jelentős növekedésével jár. A közös beregi ártéri öblözetnek három számottevő vízvisszatartó-késleltető lokalizációs vonala van: a 2. (41. út); a 6. Tisza (Csaronda-Felső-Szernye depónia); 7. (Szernyeháti Csaronda depónia, Alsó-Szernye-főcsatorna depóniája). A többi lokalizációs vonal csak kismértékű vízterelő és késleltető szerepet játszik. Minden lokalizációs vonalra igaz, hogy magasítását csak a levonuló víz ideiglenes visszatartása, késleltetése érdekében célszerű elvégezni, akkor, ha azt a kitelepítés-menekítés időszükséglete indokolja (ún. tározásos lokalizáció). Több esetben inkább a lokalizációs vonalak ideiglenes megnyitásával lehet elérni, hogy a víz a legkisebb károkozást okozva a mélyebb lakott településeken kívüli részeken maradjon (ún. tereléses lokalizáció) (Szlávik 1987). A lokalizációs vonalak kezelési utasításai ezért nagyobbrészt ez utóbbit javasolják. A lokalizációs vonalak magasítására - tekintettel az elérési idők rövidségére - több esetben csak akkor van reális esély, ha a megépítésükhöz szükséges anyagkészlet a magasítási helyek közelében rendelkezésre áll és a magasítás a szakadást követően szinte azonnal elkezdődik. A magasításokhoz tartozó anyagszükségleteket a lokalizációs hossz-szelvények tartalmazzák. A kitört víz öblözetből történő kivezetése döntően a meglévő műtárgyakon és ezen belül elsősorban az eszenyi, a latorcai és a tiszaszalkai zsilipeken keresztül lehetséges. Ha ez a kivezetési kapacitás nem elegendő, a töltésmegnyitásokat a zsilipek mellett kell elvégezni. Szóba jöhet továbbá ideiglenes szivattyúállások telepítése, úgyszintén a zsilipek közelében.