Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos-Bakonyi Péter-Józsa János-Kovács Lajos-Krámer Tamás: Az új árvízvédelmi lokalizációs tervek kidolgozásának módszertani alapjai

204 Dr. Szlávik Lajos-Dr. Bakonyi Péter-Dr. Józsa János-Kovács Lajos-Krámer Tamás 2. A lokalizációs tervekkel kapcsolatos általános követelmények és tervezési szempontok 2.1. A lokalizációs tervek hidrológiai alapjai A lokalizáció lényegében az árvízi öblözet elöntésének szabályozása. Az elöntést okozó töltésszakadás lefolyása a töltés méretétől és a töltés anyagától függően általában rövid - néhány órás jelenség - ami alatt és azt követően a hullám előrehaladását a domborzati, vízrajzi és növényzeti adottságok határozzák meg. Tekintve, hogy ezek általában változékonyak az öblözetet védő töltés mentén, ezért az elöntés folyamatának modellezésénél szakadási helyeket kell feltételezni. A lokalizációs tervben emiatt értékelni kell a töltés állékonyságát és a szakadási lehetőségeket. A régi lokalizációs terv „generált árhullámmal", mint a szakadást előidéző árhullámmal dolgozott. Abból indultak ki, hogy a töltésszakadást befolyásoló fizikai okok ismerete nélkül nem lehet egyértelműen kijelölni a szakadásra veszélyes helyeket, mivel egy adott helyen többféle okból is bekövetkezhet a töltés átszakadása. Azzal a feltételezéssel éltek, hogy a töltések védképessége azonos biztonságot nyújt és ha az elöntés szempontjából mértékadó szakadási helyeket jelölnek ki, akkor ezzel a közelítéssel a biztonság javára dolgoznak, hiszen bármely más helyen történjék is a szakadás, az az elöntés szempontjából csak kedvezőbb lehet. Ma már ennél pontosabb, a felső szelvényből származtatott árhullámképpel is lehetne dolgozni, de részletes próbaszámításokkal kell majd eldönteni, hogy a többlet munka-ráfordítás eredményez-e lényegesen pontosabb hidrológiai kiindulási alapokat. Eldöntendő tehát, hogy milyen árhullámot vegyünk alapul: - az eddig előfordult tényleges legnagyobb árhullámot? - a fizikailag lehetséges legnagyobb árhullámot? - a javított generált árhullámot, vagy valami mást? A korábban készült, jelenleg rendelkezésre álló lokalizációs tervekben mértékadó szakadási szelvények voltak kijelölve. Ideális az lenne, ha „on line" módon lehetne a szakadási hellyel számolni, operatív módon azonban ma ez valószínűleg szintén nem kezelhető. Maradnak a jó műszaki érzékkel kijelölt szakadási helyek. Bizonyos mintaöblözetekben mintatervek készítésével kell meghatározni, hogy az öblözetek feltöltődése szempontjából melyek a mértékadó szelvények, ideális esetben hány szakadási helyet kell megvizsgálni ahhoz, hogy a jellemző eseteket végig lehessen gondolni. A szakadási szelvény mérete, alakja, a kifolyás jellege, a kifolyó vízmennyiség időbeni változása hidraulikai szempontból nagyon fontos paraméterek, a gyakorlatban azonban inkább az a fontos, hogy hogyan történik a lokalizációs kazetta feltöltődése, azaz merre indul el a víz, hogy folyik le a terepen és a terelővonulatok között. A feltételezett szakadást követő T+l óra, T+6 óra, T+12 óra, T+24 órai feltételezett elöntéseket, azok időbeli folyamatát a lokalizációs tervben célszerű térképen bemutatni. Ezek az adatok a lokalizációs terv organizációs részére vonatkozóan alapadatnak minősülne.