Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)
IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos-Szekeres János: Az árvízi vízhozammérések kiértékelésének eredményei és tapasztalatai (1998-2001)
48 Dr. Szlávik Lajos-Dr. Szekeres János Az árvízi mérések térbeli és időbeli sűrűségének fokozása igen fontos és dicséretes törekvés, de az eredmények kellő pontosságának, megbízhatóságának biztosítása nélkül önmagában nem vezet eredményre. Könnyen belátható ugyanis, ha egy árhullám levonulása során a Tisza mentén csupán kevés számú állomáson végeznek például két-három naponként vízhozammérést, kevésbé valószínű, hogy a mérési eredmények között ellentmondást tapasztalunk, mintha - például 2000-ben a Tisza középső szakaszán - naponkénti mérésekkel próbáltunk képet alkotni az árhullám ellapulásáról egy aránylag rövid, hozzáfolyás nélküli szakaszon. A Tisza középső szakaszán 2000-ben végzett mérési eredmények elemzése azt mutatta, hogy az azonos napokon végzett vízhozammérések eredményei az egymást követő szelvényekben kismértékben ugyan, de indokolatlan módon változnak. Ennek oka elsősorban a mérési szelvények zavart egyenetlen vízmozgására vezethető vissza. Az eredmények pontosságát egyidejűleg több körülmény befolyásolja: - a mérőfelszerelés, műszerek, segédberendezések technikai színvonala, műszaki állapota; - a mérőszemélyzet összetétele, gyakorlata; - a mérőszelvény hidraulikai viszonyai, benőttség, pillérek, hídfők áramlást zavaró hatása. Mérő felszerelés. A kilencvenes évek elején elnyert PHARE támogatásnak köszönhetően a vízrajzi csoportok a korábbiaknál sokkal jobb minőségű, főként SEBA, kisebb részben A.OTT gyártmányú felszerelést használnak. A sebességmérő műszerekhez különböző átmérőjű és menetemelkedésű mérőszárnyak állnak rendelkezésre, így azok a legváltozatosabb sebességviszonyok esetén is jól alkalmazhatók. A vízsebesség függvényében különböző nagyságú mérősúlyokkal lehet felszerelni a műszereket annak érdekében, hogy a leeresztő-kábel elsodrása (függőlegestől való eltérítése) minél kisebb legyen. Minden csoportnak van 25, illetve 50 kg-os mérősúlya, de a Duna és Tisza felső, nagy esésű szakaszán működő VIZIGek 100 kg-os mérősúllyal is rendelkeznek. Sajnos nem ennyire jó a helyzet a leeresztő csörlők terén, ugyanis a függesztőkábel nem megfelelő minősége és a hajtókarkuplung rendszeresen visszatérő hibája, súlyosbítva a fenékérintkező bizonytalan működésével, gyakran megnehezíti a mérőcsoportok egyébként sem könnyű munkáját. Jelenleg még nincs kellőképpen rendezve a leeresztő-kábel szögeltérésének mérése, illetve a hidi-mérőkocsi, valamint a kifeszítő-csörlő megfelelő szerkezeti kialakítása, azonban ezek prototípusai már elkészültek, ágazati bevezetésükhöz szükséges engedélyeztetési folyamat rövidesen megkezdődik. A vízhozamméréseknél napjainkban „forradalmian" új eszköznek számít az ADCP* (Acoustic Doppler Current Profiler) berendezések megjelenése (GodaKrikovszky 2002). Ezt az eszközt azonban a tiszai árvizek során még nem alkalmazták. * ADCP: A Doppler elv alkalmazásával működő ultrahangos mérőberendezés. Alkalmazásával egy dunai vagy tiszai árvízi vízhozammérés viszonylag rövid idő alatt elvégezhető. Megfelelő körülmények biztosítása esetén a berendezés mérési pontossága 5%-nál jobb.