Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos-Szekeres János: Az árvízi vízhozammérések kiértékelésének eredményei és tapasztalatai (1998-2001)

46 Dr. Szlávik Lajos-Dr. Szekeres János sokkal korábban megszervezett mérőcsoportja, valamint a BME Építőmérnöki Kar Vízgazdálkodási Tanszékének csoportja (Lászlóffy-Szilágyi 1971). A 1980-as évek közepén a folyók vízhozamméréseit is érintő vízrajzi decentralizálási folyamatnak köszönhetően az árvízi mérések is döntően a vízügyi igazgatóságok feladatává váltak (Goda-Szlávik 1982). Az 1995-ben kiadott Árvízi Hidrometeorológiai Szolgálat Rendje (OVF 1995) részletesen meghatározta a különböző nagyságú árvizek esetén végrehajtandó vízhozammérésekre vonatkozó előírásokat. Á szabályzat értelmében elsőfokú készültség mellett levonuló árhullám esetén az áradó és az apadó ágban, valamint tetőzéskor kell egy-egy vízhozammérést végezni. Másodfoknál tetőző árhullámnál kétnaponként, harmadfokúnál naponta kell vízhozammérést végezni a vízhozamnyilvántartó szelvényekben. A mérések végrehajtásában - szükség esetén -, az árvízben nem érintett igazgatóságok mérőcsoportjai is közreműködnek, ugyanis az igen nagyszámú mérés egyidejű végrehajtására egyik VÍZIG sem rendelkezik elegendő létszámmal, illetve eszközzel. A mérőcsoportok irányítását, kirendelését az OVF végzi, esetenként a VITUKI bevonásával. 2. Vízhozammérések az 1998-2001. évi árvizeknél 2.1. A mérések száma A Tiszán 1998. és 2001. között bekövetkezett rendkívüli nagyvízi helyzetek komoly feladat elé állították a vízrajzi csoportokat. 1998-ban és 2001-ben a Felső-Tiszán, 1999-ben és 2000-ben főként a Tisza középső, Tokaj-Csongrád közötti szakaszán alakult ki rendkívül veszélyes helyzet. Az egyes árhullámok idején végzett vízhozammérések számát a fontosabb folyami szelvényekben az I. táblázat foglalja össze. E szerint a 28 hónap alatt levonult négy rendkívüli tiszai árhullám során 26 szelvényben 1144 vízhozammérést végeztek a 12 vízügyi igazgatóság, a VITUKI és az Eötvös József Főiskola (Baja) mérőcsoportjai. (Egy-egy intézmény több mérőcsoportot is kiállított, így esetenként az egyidejűleg dolgozó mérőcsoportok száma 20 fölött volt.) Egy-egy nagyvízi mérés költsége esetenként a több százezer Ft-ot is eléri, vagyis a négy árhullám vízhozamméréseire a ráfordítások több százmillió Ftos összeget tesznek ki - a szakmai értékük viszont szinte felbecsülhetetlen. A fontosabb folyami szelvényekben végzett méréseken túlmenően a vízügyi igazgatóságok - elsősorban 1999-2000-ben - jelentős számú belvízi vízhozammérési végeztek (Szlávik et al. 2003), sor került vízkormányzási célú mérésekre pl. a beregi és túri töltésszakadások kapcsán (Bodnár 2003), illetve a Fehér-Körös országhatár-közeli, román területi töltésátvágásában a 2000. évi romániai kiöntések vízvisszavezetési menetének ellenőrzésére (Galbáts-Kiss-Szlávik 2003). A jelentős számban végzett árvízi vízhozammérés elsősorban annak köszönhető, hogy az Árvíz és Belvízvédelmi Szabályzat (ÁBSZ) korszerűsítése keretében bekerült az előírások közé a különböző árvízvédelmi fokozatok esetén elvégzendő vízhozammérések száma is, és ami még ennél is fontosabb - az OVF illetékes munkatársai jó szervezőkészségének köszönhetően - mindig volt megfelelő felszerelt-