Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos: Az elmúlt másfél évszázad jelentősebb Tisza-völgyi árvizei és az árvízvédelem szakaszos fejlesztése

40 Dr. Szlávik Lajos Október végén egy heves árhullám alakult ki, amelynek tetőzése még csak Vásárosnamény térségében járt, amikor a november 4-i és 5-i esők létrehozták a második - a fő - árhullámot. A Tisza kárpátaljai szakaszán a tetőzések többnyire az eddigi legmagasabb értékeket meghaladták, vagy azok közelében voltak. A magyarukrán országhatár közelében töltésszakadások következtek be. A mellékfolyók árhullámai végigsöpörtek a völgyekben és hatalmas pusztítást okoztak: Kárpátalján - nem hivatalos adatok szerint - összesen 236 település szenvedett kárt az árvíztől, 118 települést árasztott el teljesen, 39 600 épületet öntött el a víz, lerombolt 22 hidat, megsérült 340 km közút. Az árvíznek halálos áldozatai voltak. Az árhullám Tiszabecsnél 708 cm-es tetőző értéket elérve, 28 cm-rel lépte túl az eddigi LNV-t, Tivadarnál ez a túllépés 93 cm volt és az árvíz szintje egészen Záhonyig meghaladta az LNV-t. Tivadarnál a tetőző vízhozam mért értéke 3570 m

3/s, minden eddig mért értéket meghaladó volt. Szélsőséges árvízi helyzet alakult ki a Tisza és a Bodrog összefolyásánál. A tiszai visszaduzzasztásnak és a Bodrog árhullámának együttes hatására Sárospataknál a novemberi tetözés csak 4 cm-rel maradt el az 1979. évi történelmi csúcstól. Az árhullám 872 cm-es tetőzése Tokajban csak 8 cm-rel volt alacsonyabb az 1979. évi ZJVK-nél. Az árhullám tetőzése Tokaj és Szolnok között rekord-hosszúságúnak számító 10 napig tartott, mindenütt megközelítette az addigi LNV-t (Szolnoknál pl. 12 cm-re). A Tisza középső szakaszán, Tokaj és Csongrád között - a hoszszan tartó árvízi terhelés miatt - tartósan magas, az eddig mért legnagyobb vízállást megközelítő árhullám ellen kellett védekezni. Az 1998. novemberi árhullám levonulása idején egyidejűleg 1520 km hosszon kellett árvízvédelmi készültséget - ezen belül rendkívüli készültséget is - tartani. A Felső-Tiszán a töltéskorona magasságát meghaladó vízszint ellen kellett védekezni 43 km hosszon (Illés-Konecsny 1999, Szlávik 1999, Szlávik-Vágás 1999, Vágás 1999). 21. Az 7999-es évben is folytatódott az előző években megindult nedves periódus: alig négy hónap elteltével ismét rendkívüli méretű árhullám alakult ki és vonult le a Bodrogon és & Közép-Tiszán. A csapadékszegény januárt követően február közepén évtizedek óta nem tapasztalt hatalmas hókészlet halmozódott fel, mind a hegyekben, mind az Alföldön (a Tisza Szolnokig terjedő vízgyűjtőjén február 18-án a hóvízkészlet 6.8 km3, a szegedi szelvényhez tartozó vízgyűjtő területen pedig 11,1 km

3 volt). Március elején a Tisza minden egyes mellékfolyóján különböző méretű árhullám indult el. A Bodrog sárospataki vízmércéjén az áradás 111 éves rekordot, az 1888-ban mért eddigi legnagyobb vízszintet döntötte meg. Ez a rendkívüli árhullám annak ellenére alakult ki, hogy a vízgyűjtő területre a hóolvadás során - csaknem hat héten át - jelentősebb mennyiségű eső hullott volna. A Tisza és a Bodrog árhulláma egyidőben érte el Tokajt és ott egymásra halmozódtak. Tokaj és Csongrád között az árhullám tetőző vízszintje minden szelvényben meghaladta az eddig észlelt maximumot, helyenként 65-75 cm-rel. Az árvízi tapasztalatok azt valószínűsítik, hogy a Tisza Kisköre-Csongrád közötti mintegy 160 km hosszú szakaszán a nagyvízi levonulási viszonyok az utóbbi 30-40 évben lényegesen megváltoztak. A Vásárosnamény alatti szakaszon az árhullámok magassága, hevessége és tartóssága a történelmi méretűnek tekintett 1970. évi árhullámot is meghaladta, tehát jogosan nevezhető rendkívülinek (Kovács 1999, Szlávik 1999, Szlávik-Fejér 1999).