Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Reich Gyula-Nádor István: Lokalizációs munkák és tapasztalatok a Beregben

Lokalizációs munkák és tapasztalatok a Beregben 99 6. Javaslatok Szaktanácsadói munkánk befejezése után zárójelentést készítettünk, amelyben számos javaslatot tettünk. Bár ezek egy része e cikk megírásának idejére már megvalósult, illetve munkába került, egy része azonban még várat magára, és anélkül, hogy ennek helyzetét, vagy okait értékelnénk, az alábbiakban adjuk közre. A 22 évvel korábban, 1979-ben készült lokalizációs terv (FETIVÍZIG 1979) elavultnak bizonyult. Nyilvánvaló, hogy az adott terület számára (is) megnyugtató védelmi szintet az árvédelmi töltések mielőbbi, megfelelő kiépítése adja meg. Az óhatatlanul fennmaradó kockázat kezelésére azonban elengedhetetlen a lokalizációs terv korszerűsítése, mind tartalmi, mind pedig módszertani szempontból, illetve technikai kivitelezését illetően is. 2000 nyarától már folytak a módszertani munkák egy új típusú, korszerű lokalizációs terv megalapozására (Szlávik et al 2003). A sajnálatos események révén ide irányuló figyelem, a Bereg táji értékei és az ukrán-magyar határ térség indokolttá (és lehetővé) tették, hogy a Bereg egy lokalizációs mintaterület legyen. Kívánatos volt, hogy az új lokalizációs terv adjon lehetőséget eltérő helyű vízbetörések szerinti állapotok modellezésére. Valószínűsíthető, hogy a területre új térségfejlesztési tervek fognak készülni. Az új lokalizációs terv lehetőleg előzze meg ezeket annak érdekében, hogy az árvízi lokalizáció szempontjait már figyelembe lehessen venni a településfejlesztésre szóba jöhető területek kijelölése, az útrekonstrukciók kialakítása stb. során (Illés-Kerti-Bodnár 2003). Az elöntés miatt az öblözet megközelítése szinte lehetetlenné vált. A Tisza jobbpartján levő települések napokon át csak a Gergelyiugornya és a tiszaszalkai szivatytyútelep közötti gáton voltak elérhetők. Ebből következik, hogy nehéz szállítójárművekkel sem lehetett eljutni a területre, nem lehetett védelmi felszereléseket és anyagokat oda szállítani. Ezért szükséges, hogy az új lokalizációs terv tartalmazzon korszerű logisztikai fejezetet is. Megfontolandónak tartjuk védelmi anyagok tárolását az öblözetben. Az említett gátszakaszon a korona burkolása, vagy legalábbis stabilizálása elengedhetetlen. Az öblözet víztelenítésének a kulcsa a Csaronda. A vízfolyásról viszont csak tapasztalati ismeretek álltak rendelkezésre, a dokumentációk, felmérések elavultak voltak. A Csaronda medre azon a szakaszon, ahol ukrán-magyar határt képez, erősen benőtt, feliszapolódott. Vízszállító-képességéről nem találtunk mért, vagy korszerű felmérésen alapuló számított adatot, ami a védekezés korai szakaszában eligazítást adhatott volna. Javasoltuk tehát a Csaronda-főcsatorna teljes állapotfelmérését és vízvezető képességének meghatározását. Ebben nyilván jól hasznosíthatóak a védekezés során történt vízhozam mérések (Szlávik-Szekeres 2003). Szükséges, hogy mihamarabb készüljön a Csaronda vízszállító-képességének helyreállítására rekonstrukciós terv. A tervben tükröződjék, hogy a vízfolyás nagyobb területeken a szabolcsi tájvédelmi körzet részét képezi (tájba illő, az ökológiai követelményeket kielégítő meder kialakítás, esetleg a szabályozhatóság megfontolása stb.). A terület ökológiai értéke és államhatáron átívelő jellege indokolja (és talán lehetővé is teszi) nemzetközi források bevonását e munka finanszírozásába. A magyar vízügyi szervezetnél az ukrán oldali adottságokra és létesítményekre vonatkozó magyar adatbázis (szintvonalas térkép, magassági adatok stb.) hiányos. Az ukrán-magyar együttműködés a lokalizációt ill. a kiömlött víz visszavezetését il-