Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Reich Gyula-Nádor István: Lokalizációs munkák és tapasztalatok a Beregben

Lokalizációs munkák és tapasztalatok a Beregben 97 biztosítva. Ezeknek az átvágásoknak azonban nem volt érdemi hatása a víz terjedésére. Ugyanakkor a védelemvezetés megakadályozta, hogy helyi kezdeményezésre közvetlenül Tiszaadony alatt egy mélyvonulatban átvágják az utat, ami Tiszakercseny felé vezette volna a vizet. A víz mozgásában jelentős szerepe volt a Tiszakerecseny-Hetyeni útnak és a térségben levő védett erdőterületnek (különösen az erősen benőtt aljnövényzet miatt), amelyek „sarkantyúként" működtek. Ennek következtében - a víz a Csarondától keleti irányban levő mélyebb terület („bugyor") felé húzódott mintegy 180-200 m

3/s-os vízhozammal, elöntötte ukrán területen Hetyent, Kisharanglábat és még több település határát (5. kép); - a Csarondától nyugatra, a csatorna bal partja mentén széles sávban húzódott az elöntés, ami az első elképzelések szerint (és az irodalmi adatok alapján) veszélyeztette volna Tiszakerecsenyt, Mátyust, és Lányát, illetve ukrán területen: Szalókát és Eszenyt, de ezek belterülete végül nem került veszélybe. A gátszakadásokon kifolyó víz irányított levezetését az /. ábra szemlélteti. 5. Vízkivezetés az öblözetből A Beregi öblözetbe mintegy 120-140 millió m

3 víz tört ki, azaz 10 napos kiürítési idővel számolva átlagosan napi 12 millió m

3 (138 m

3/s) kivezető kapacitásnak kellett volna rendelkezésre állnia. Ha ez a kapacitás csak 100 m

3/s, akkor már 14 nap, ha 50 m

3/s, akkor pedig már 28 nap lett volna szükséges az öblözet víztelenítésre. Ezzel szemben magyar területen - gravitációsan - mindössze 25 m

3/s állt rendelkezésre: - Tiszaszalkai szivattyútelep: névleges kapacitás 13 m

3/s, gravitációs üzemben: 20-25 m

3/s. Szivattyúüzem kezdődött március 10-én déltájban, addig a szivattyútelep mozgó villamos berendezése víz alatt volt, a gravitációs kivezetés (zsilipnyitás) március 11-én reggel 7 órakor történhetett. - Csaronda: a határszelvényben átadható vízhozam az akkori ukrán-magyar közös üzemelési szabályzat szerint: 18,3 m

3/s. A Csaronda medre a magyarukrán közös határszakaszon benőtt, feliszapolódott. Tényleges vízszállítása (mért adat) mindössze 17-19 m

3/s volt. A Csaronda bal parti (magyar oldali) depóniája 1 m-rel volt alacsonyabb, mint az ukrán oldali, így az a meglepő helyzet állt elő, hogy ukrán területen a terepen magasabban állt a víz, mint magában a Csarondában! A lónyai határátkelő alatti szakaszon nyúlgátas magasítás történt, hogy a jobb parti depóniák részbeni megnyitásával ez a vízszint megcsapolható legyen. A depónia „felsliccelése" természetesen nagy kockázatú beavatkozás volt, ezért csak kis szelvénnyel történhetett. Ukrán területen a víz visszavezetésére a következő lehetőségek álltak rendelkezésre: - A Szalókai szivattyútelep (6,2 m

3/s), amely a Szernye mocsár meliorálásához készült. „Békeidőben" a Csaronda jobb partján túli vizeket vezeti be a Tiszába. (A hozzávezetést a Csaronda alatt bujtatón keresztül az un. MK3 csatorna biztosítja.) Március 19-én megnyitották a Csaronda bal parti depóniáját, hogy az itt levő tározó teret igénybe vegyék. - Az Eszenyi-zsilip a Csaronda főcsatorna tiszai torkolati műtárgya. Szivattyúte-