Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Bodnár Gáspár: A 2001. évi felső-tiszai árvíz elleni védelem

70 Bodnár Gáspár mérésekre a víz tovaterjedésének, előrejelzésének meghatározása és a vízkormányzás elősegítése céljából. Ezek az adatok felhasználásra kerültek a kitört víz levezetésének modellezése során is (Bakonyi-Józsa 2003). A két gátszakadásból kiömlő vízhozamból március 9-én a 41. sz. útnál maximum 260 m

3/s folyt át. A tiszaadony-barabási útnál a hidakon, átereszeken, s az úton átfolyó vízhozam maximuma március 10-én és 11-én 130-140 m

3/s körül volt. A 41-es úton átfolyó víz egy része a Szipa-főcsatorna tiszaszalkai zsilipjén keresztül a Tiszába visszavezetésre került (itt március 15-én 30 m

3/s volt a maximális vízhozam). A kitört víz másik része a Tiszaadony-Barabás közötti úton haladt át, ahonnan maximum 27 m

3/s folyt tovább a Csarondán, maximum 6-10 m

3/s jutott át a Tiszakerecseny-Hetyen közötti úton és folyt le a Csaronda bal parti depóniája mentén magyar területen Lónya felé, s végül kb. maximum 80 m

3/s kerül át a terepen ukrán területre (5. ábra). Az elöntés március 7-én délután még csak a 41. sz. főút déli oldalán volt, ekkor a víz 100 km

2-t borított el. Március 10-11-én az elöntés 180-190 km

2-re növekedett. A maximális egyidejű elöntés nagysága március 12-én 16 órakor 209 km

2 volt, ami március 15-ére 180 km

2-re, március 17-ére 150 km

2-re, március 19-ére 110 km

2-re, március 20-ára 100 km

2-re, március 25-re 75 km

2-re (ebből ukrán 30 km

2), március 31-re 36 km

2-re csökkent. A gátszakadásból származó víz magyar területen 260 km

2-t, ukrán területen pedig 60 km

2-t érintett (Bakonyi-Józsa 2003). A beregi öblözet 20 településéből hét került elöntésre (Csaroda, Gulács, Hetefejércse, Jánd, Tarpa, Tákos, Vámosatya). Víz alá került Geregelyiugornya és Gelénes egy része, négy települést, amelyeket a víz elért, ideiglenes védmű védett (Marokpapi, Tiszaadony, Tiszakerecseny és Gergelyiugornya egy része). Öt települést (Mátyus, Tiszaszalka, Tiszavid, Barabás, Lónya) ideiglenes védmű védett, de ezeket a víz nem érte el. Három települést (Beregdaróc, Beregsurány, Tivadar) az elöntés nem veszélyeztetett (Reich-Nádor 2003) (5. ábra). A gátszakadások bekövetkezésekor a vízügyi igazgatóság javaslatot tett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Védelmi Bizottságnak a beregi települések lakosságának két ütemben történő kimenekítésére. A Védelmi Bizottság elnöke az első ütemben, március 6-án 16:45-kor 8 település (Tarpa, Gulács, Tivadar, Hetefejércse, Márokpapi, Csaroda, Tákos, Jánd) lakóinak 6 órán belüli kimenekítését rendelte el. Ez 4082 személyt érintett, további 3674 fő a védekezési munkákra a helyszínen maradt. A kimenekítés második ütemét március 7-én 7 órakor rendelték el. Ez a döntés Gergelyiugornya, Vámosatya, Gelénes, Barabás, Lónya, Beregsurány, Beregdaróc, Mátyus, Tiszakerecseny, Tiszaadony, Tiszavid, Tiszaszalka településekre vonatkozott, 7109 személyt érintett, további 3072 fő maradt a helyszínen a védekezési munkákban való közreműködésre. A települések elhagyásának kötelezettsége a védekezési feladatokba be nem osztott lakosságra vonatkozott, akik személyenként 20 kg-os útipoggyászt vihettek magukkal. Az állatokat szabadon kellett engedni. A kimenekítésre vonatkozó intézkedések mellett gondoskodni kellett, többek között a gátszakadásnál szabadba került gázvezeték kiváltásáról, a 41. sz. úton a közlekedésnek a védelmi erőkre történő korlátozásáról, a fertőtlenítésre való felkészülésről, az összedőlt és sérült házakból az értékek kimentésének megkezdéséről, a szükség szerinti védőoltásokról, az állati tetemek kezeléséről. Ezeket a speciális