Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Bodolainé Jakus Emma. Az 1998. évi őszi tiszai és más nagy árhullámok időjárási okairól

28 Bodolainé Jak

iis Emma fel, minden előzmény nélkül nem okozott volna pusztító árvizet. Ezt a megállapítást Homokiné Újváiy (1999, 2003) vizsgálatai is alátámasztják, miszerint a hűvös, csapadékos nyárvég és ősz készítette elő, szó szerint is a talajt, úgy, hogy a két csapadékciklus tragikus árvízi eseményekhez vezetett. A két csapadékciklusnak a Felső-Tisza vízgyűjtőjére összegzett területi átlaga más őszi, téli árhullámoknál elöfordultakkal összehasonlítva sem mutat rekordot. Példaként néhány nevezetes őszi, téli árhullámot kialakító csapadékciklusból a Felső-Tisza területi csapadékátlagainak végösszegét soroljuk fel: A felsorolásból is kitűnik, hogy az 1998. évi két csapadékciklus nem volt a FelsőTisza vízgyűjtőjén az évszázad legnagyobb csapadékmennyiségét felmutató ciklus. A közölt felsorolásból is láthatóan az 1947. évi szilveszteri árvizet okozó, majd 1948. januárjában is árhullámokat kialakító csapadékciklusok voltak az eddigi feldolgozások szerint a legnagyobb csapadékhozamúak. Ezek a csapadékciklusok vezettek a Szlávik és Fejér (1998) által nem régen elemzett 1947—48-as árvízi katasztrófákhoz. A tanulmány, az események tényszerű feltárásával együtt elemzést nyújt az árvíz okairól, a vízállások menetéről a katasztrófák hidrometeorológiai okairól. Ritkán előforduló pusztító árvízi helyzetek és időjárási okaik újravizsgálata, különösen akkor, ha előfordulásuk idején ez nem. vagy csak korlátozottan volt lehetséges, fontos és szükséges kutatási területe a hidrometeorológiának. Minél nagyobb számú az ilyen típusú eseményekről készített vizsgálat, annál inkább vagyunk képesek aktuális események helyes és gyakorlatias megítélésére is. Tanulmányunk a fenti megfontolásokból is kissé jobban részletezi az 1947^8-as téli árvízi helyezetek meteorológiai feltételeit, ily módon kiegészítve a Szlávik—Fejér-féle tanulmány meteorológiai vonatkozásait. Ezzel hozzájárulunk az 1998-as év eseményeinek értékeléséhez is. Az árhullámok szinoptikai feltételeit összefoglaló munka (Bodolainé Jakus 1983) külön figyelmet szentelt ezeknek a tiszai árhullámoknak, minthogy az abban tárgyalt, több, mint 50 árhullámból ezek keletkeztek a maximális csapadékhozamok nyomán. Egyedülálló ez az eset annyiban is, hogy a csapadék területi átlaga ebben az esetben három egymást követő napon west-peremháborgási típusok sorozatából meghaladta az 50 mm-t - állapítja meg a tanulmány. Nem kerülték el a figyelmet az 1948. januárban folytatódó árhullámok sem. Érdekesek és tanulságosak a 3., 4. ábrán a katasztrofális árvizeket okozó csapadékciklusok t—m—t grafikonjai, amelyek közül a december 28-30 közötti ciklus okozta a Szlávik—Fejér dolgozatban részletezett szilveszteri töltésszakadásokat. A t—m—t feldolgozás láthatóan nem teljes, a romániai adatok hiánya miatt. 1915. XII. 1- 14. 1947. XII. 21-30. 1948. I. 3-23. 133 mm 222 mm 229 mm 136 mm 95 mm 123 mm. 1965. XI. 11-30. 1965. XII. 7-27. 1998.X. 25—XI. 5. 3.3. Az 1947-48. évi téli tiszai árvize