Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Bodnár Gáspár: A 2001. évi felső-tiszai árvíz elleni védelem

A 2001. évi felső-tiszai árvíz elleni védelem 57 mi komplex csoportjának készenlétbe helyezését, a szállítóeszközök, határátlépés, a védelmi osztagok felvonulásának biztosítását, a Honvédség megkeresését. A március 5-i újabb csapadék és a külföldi vízállások alapján a FETIVÍZIG hidrológusai által 12 órakor kiadott előrejelzés szerint vált bizonyossá, hogy a Tiszán Záhony felett mindenütt az addigi LNV feletti vízállásokkal kell számolni (pl. Tiszabecsnél 720±15 cm-es, Tivadarnál 980±20 cm-es értékekkel). Ezek alapján a FETIVÍZIG - a Megyei Védelmi Bizottság Elnökének egyidejű tájékoztatása mellett - kezdeményezte az OMIT-nál rendkívüli készültség elrendelését a Tisza Tiszabecs-Záhony közötti szakaszára, valamint a Szamos és a Kraszna torkolati szakaszának védvonalaira. A Kormány a rendkívüli árvízvédelmi készültséget 2001. március 6-án 12 órakor elrendelte a Tisza Tiszabecs-Záhony közötti szakaszára, a Tisza visszaduzzasztása által érintett Szamos, Kraszna folyók torkolati szakaszaira, valamint később visszamenőlegesen a Túr folyóra. A rendkívüli készültség összesen 280,55 km hosszú töltésszakaszt érintett (Horkai-Szlávik 2003, Váradi et al. 2003). Rahón és Técsőn az ismétlődő csapadékok hatására a tetözés csak március 5-én 16 órakor következett be, így előrejelzést addig csak a ténylegesen lehullott csapadékok, illetve a várható tetőzések becslése alapján lehetett készíteni, ami sokkal bizonytalanabb, mint a felsőbb vízmérce állomások tényleges tetőzései alapján készített számítás. A Felső-Tiszára vonatkozó árvízi előrejelzések készítése - az előírások szerint - a FETIVÍZIG feladata és felelőssége (Illés 2002). Az ehhez szükséges adatokat, információkat döntően külföldről kell teljes körűen begyűjteni és értékelni. A kiadott előrejelzések a sok bizonytalansági tényező (folyamatosan hulló csapadék, állandó vízszintemelkedések) ellenére jónak minősíthetők, megfelelően megalapozták a védekezés-irányítási feladatokat. Utóbb többen felvetették, hogy az OMSZ csapadék előrejelzése alapján előbb is fel lehetett volna készülni az árvízvédekezésre. Az OMSZ március 4-re, 5-re és 6-ra naponta 10-20 mm közötti, összesen 30-50 mm csapadékot jelzett előre a Felső-Tiszára, ezzel szemben a három nap alatt összesen 135 mm csapadék hullott (Szlávik 2003), ami az előre jelzettnek közel háromszorosa volt. Ugyanakkor a későbbiekben, a március 10-15. közötti időszakra az előrejelzés 3^1-szer annyi csapadékot jelzett, mint amennyi ténylegesen lehullott. Ebből következik, hogy az OMSZ által adott csapadék előrejelzések a várható eseményekkel kapcsolatos figyelem felhívásra jók, de ezek alapján árvízi előrejelzést megbízhatóan nem lehet készíteni, illetve a védekezés érdekében szükséges konkrét beavatkozásokra intézkedéseket nem lehet tenni. Március 5-én folyamatosan újabb intézkedések történtek a megfelelő létszámú műszaki irányítói állomány, a védekezéshez szükséges létszám (PV komplex brigádok, közerő, honvédség, határőrség stb.) igénybevételére, a védekezéshez szükséges anyagok (zsák, fáklya, terfil, homok, kő stb.) biztosítására, az újabb védelmi osztagok kivezénylésére. Március 5-én hajnaltól kezdve elsősorban a Tisza Tiszabecs-Vásárosnamény közötti szakaszán - ahol a vízszintek leginkább meghaladták az addigi LNV-1 és a mértékadó vízszintet, s ahol a töltések kiépítése a leggyengébb, a magassági hiányok a legnagyobbak - rendkívüli intenzitású és nagy erőfeszítést követelő védekezési munkák folytak, amelyek eredményeképpen a nyúlgátak építésének üteme lépést tudott tartani a vízszint emelkedésével és megakadályozható volt, hogy a víz a töltéskoronán, illetve a nyúlgátakon átömöljön.