Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Szlávik Lajos: A 2001. évi felső-tiszai árvíz kialakulása és hidrológiai sajátosságai

18 Dr. Szlávik Lajos A várható jelentős csapadékmennyiségre először az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) által március 3-án kiadott csapadék előrejelzés figyelmeztetett, igaz ebben az előrejelzésben a ténylegesen bekövetkezettnél jóval kisebb értékek szerepeltek (6. ábra). A március 3-5. közötti időszak területi átlagcsapadéka a prognosztizált mintegy 50 mm helyett annak közel háromszorosa, 132 mm volt. A vízgyűjtőterületre rázúduló esőből, és az ebben az időszakban rendkívül gyors és erőteljes felmelegedés hatására keletkezett olvadékvízből származó vízmennyiség csak igen kismértékben tározódhatott, hiszen a magasabban lévő hegyvidéki lejtők felszínén a talaj jórészt fagyott volt, illetve a télvége miatt a lombtalan erdők vízvisszatartása is jelentéktelen volt. Az igen intenzív felszíni lefolyás következtében a kárpátaljai folyók felső szakaszán már március 3-ról 4-re virradó éjszaka heves áradás kezdődött, mely rövidesen a hazai folyószakaszokat is elérte. Az előzőekben bemutatott hidrometeorológiai helyzet, a rendkívüli csapadék, a hirtelen felmelegedés hatására bekövetkezett hólolvadás és a lefolyási viszonyok kedvezőtlen egybeesése vezetett a térségben minden eddigit felülmúló katasztrofális árhullám kialakulásához. 3. Az árhullám kialakulása és levonulása Március 3-án a Tiszán és mellékfolyóin a vízállások még mintegy 1,5-2,0 méterrel voltak a sokévi közepes márciusi vízállások alatt. A folyókon sehol sem volt állójég. A vízgyűjtőterületre zúduló esőből és a felmelegedés hatására keletkezett olvadékvízből származó vízmennyiség csaknem teljes egészében lefolyt, miután a magasabban lévő hegyvidéki lejtők felszínén a talaj jórészt fagyott, lejjebb pedig telített volt, további vizet befogadni nem tudott. Intenzív felszíni lefolyás következett be és a hidrometeorológiai helyzet hatására a rendkívül heves áradás már március 3-ról 4-re virradó éjszaka megkezdődött a kárpátaljai folyók felső szakaszán. Összetett árhullám alakult ki, amit a hólé és a több hullámban érkezett csapadék, valamint a mellékágak különböző összegyülekezési ideje okozott. 1998-hoz képest minden egyes mellékfolyón, illetve minden egyes vízmércén magasabb vízszintek alakultak ki (II. táblázat), és különösen feltűnő, hogy a Visón 98 cm-rel, az Izán pedig 92 cm-rel magasabb volt a vízszint, mint 1998-ban. Tehát a felső szakasz illetve a bal oldali mellékfolyók sokkal nagyobb terhelést kaptak és ez az egyik kulcsa a 2001. évi árhullám rendkívüliségének. A három csapadékhullám hatására kialakult három árhullám Rahón még jól elkülöníthető - ezek egyre magasabb tetözése március 4-én 6 órakor és 24 órakor, valamint március 5-én 16 órakor következett be. Visóbesztercénél, Farkasrévnél és Técsőnél még két árhullámkép különíthető el. Técső alatt az árhullámok egymásra futottak, s egyre magasabb szinten jelentkeztek. A március 5-én 16 órakor tetőző rahói vízszint 75 cm-rel, az ugyanebben az időpontban tetőző técsői vízállás 16 cmrel, a huszti 109 cm-rel haladták meg a 28 hónappal korábban, 1998. novemberében észlelt maximumokat (8. ábra). A rahóit 13 óra múlva követő tiszabecsi tetőző vízállás 11 cm-rel, az újabb 9 óra múlva tetőző tivadari vízállás 50 cm-rel haladta meg az 1998. novemberi LNV-t. Tivadarban az LNV növekedése az 1998. no-