Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Nagy László: A dombrádi buzgár vizsgálata

212 Nagy László 5.1. A jelenséget kiváltó okok A buzgár a mentett oldalon a töltés lábától viszonylag távol talált utat a felszínre, és hordott ki mintegy negyed köbméter anyagot egy kürtön az elfogását megelőző és az alatti időben. A buzgár helye a környék mélyvonulata, nagy valószínűséggel feltöltődött holtág. A buzgár mellett lemélyített fúrás (2. ábra) a fedőréteg hiányát mutatja, a terepszinten jelentkező 1,0 m vastag iszapos homokliszt alatt 1,1 m vastag iszapos homok, alatta a feltárás alsó határáig finom homok található. A finom homok réteg iszap mentes, egyenlőtlenségi mutatója 2,0 < U < 3,0, a szakirodalom szerint buzgárképződésre a legveszélyesebb talaj. A kihordott talaj szemeloszlási görbéje, a terepszint alatti 4,2 m mélységtől jelentkező homoklisztes (finom) homok szemeloszlási görbéjével egyezik meg. Ez a réteg a vízoldalon is jól nyomon követhető (4. ábra). Meg kell állapítani, hogy nem egy rétegnek egy bizonyos szemcse tartománya, hanem egy réteg szemcséi teljes egészében mozdultak meg és kerültek a felszínre, hasonlóan az 1998. évi tivadari buzgárhoz (Nagy 1999). A buzgár kialakulásának közvetlen kiváltó okaként a magas vízállás adható meg. Meglévő kedvezőtlen adottságok a következők: — kedvezőtlen az altalaj rétegződése, jó vízvezető (k= 1 О-"

4—

1 0~

5 m/s) iszapos homok, finom homok jelenléte, — a fedőréteg hiánya a buzgár közvetlen környezetében, — a holtág közelsége, ami az 1. ábrán is jól kimutatható, — a terepszint körülbelül 1,0 m-rel alacsonyabb, mint a feljáró rámpákon kívül eső területeken, — a korábbi buzgár(ok) által gyengített keresztmetszet, — a szomszédos mezőgazdasági terület egészen a töltés lábáig mélyszántással fel volt lazítva, ami a talaj ellenállásának csökkenését eredményezte. A homokzsákos buzgár elfogás szükséges, elégséges, szakszerű és sikeres volt. A beavatkozók a feladatukat körültekintéssel és hozzáértéssel végezték. 5.2. Javaslat a helyreállításra Az árvízvédelmi biztonság javításánál csak a buzgárral kapcsolatos problémákra célszerű a helyreállítást összpontosítani, ugyanis: — a töltés további fejlesztést nem igényel, — a buzgár feletti részen a holtágon keresztül történő szivárgás —bár jelentős vízmennyiséget hoz — az árvízi tapasztalatok alapján a gát állékonyságára különösebb veszélyt nem jelent. Az így keletkező belvízkár nem jelentős. A károsodott rész rehabilitációja több módon történhet, azonban a leggazdaságosabb megoldásnak a mentett oldali feltöltés valószínűsíthető. Tekintettel arra, hogy a hidraulika törvényei és a korábban megismert számítási gyakorlat alapján a 33+300 tkm szelvény környékén buzgár jelentkezésével számolni nem kellett volna, ezért az