Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Szlávik Lajos: A vízügyi igazgatóságok közreműködése a felső-tiszai árvízvédekezésben

172 Szlávik Lajos réseket közvetlenül a tetözést követően, apadó ágon, 880 cm és 808 cm közti vízállástartományban hajtották végre, Az EVIZIG területén közvetlen védekezésirányítási feladatok ellátásában részt vett dolgozók munkája az árvízvédekezési tapasztalatszerzés szempontjából különösen fontosnak minősíthető. Védekezésük idején harmadfokú készültség volt elrendelve. A helyi védelemvezetés a gátörjárásonkénti 6-6 fő segédőri szolgálatot már beosztotta mind éjjelre, mind pedig nappalra. A szakaszvédelem központjában jelentkező pécsi mérnököknek rövid tájékoztatásképpen elmondták, hogy töltéskoronát meghaladó magasságú vízre nem kell számítani, ellenben a mentett oldalon, elsősorban töltésláb felpuhulás, szivárgás, csurgás, esetleg buzgár megjelenése valószínű. Felhívták a figyelmüket, hogy az apadás megkezdődése után a mentett oldali átszivárgások még intenzívebben fognak jelentkezni. A munkájukat folyamatosan ellátó segédöri szolgálat megfelelő működtetése jelentette az elsődleges feladatot. A rendszeres, napi többszöri töltésbejárások tapasztalatait kiegészítve az őri szolgálat jelentéseivel, pontos képet kaptak mind az árvíz szempontjából védelem alá vont terület elhelyezkedéséről, mind pedig a víznyomás terhe alatt lévő gát viselkedéséről, tulajdonságairól és hibáiról. Ezek ismeretében szervezhették tovább a már megkezdett védekezési munkákat, beavatkozásokat. A töltés szempontjából káros jelenségek viszonylag gyorsan megmutatkoztak, azonban időben és gátszakaszonként eltérő módon, de a várakozásnak megfelelően. Ezek ellenére az első káros jelenségek felbukkanásával feszített és folyamatos tempóban éjjel-nappal kellett védekezni. Főleg mentett oldali szivárgások, csurgások-a féregjárta lyukakból ezek koncentráltan jelentkeztek —, felpuhulások és felpúposodások voltak a jellemzőek. A töltéstest a benne elhelyezkedő vízvonalig jelentősen felpuhult. Az alkalmazott védekezési mód a homokzsákos bordás megtámasztás volt. Vízfelöli oldalon történő beavatkozásra nem került sor. A mentett oldali szivárgások és csurgások vizei több helyen a töltésláb mélyebb részein összegyűltek; a lehetőségeikhez képest a vizeket elvezették. Az időjárás a hónapnak megfelelően néha napsütéses, de inkább párás, esős volt, éjszaka többször fagypont alatti hőmérséklettel. A járóutakat, lejáró rámpákat és a gátkorona állagát igyekeztek folyamatosan karban tartani. A munkavégzés eleinte megszakítás nélkül, éjjel és nappal folyamatosan zajlott, később, a káros jelenségek csökkenésével ezeket jellemzően nappal végezték. A fizikai munkavégzést a szakaszokra kirendelt helyi közerő és a katonaság végezte. A katonaságot a gátőtjárásokban szolgáló műszakiakkal egyeztetve az elöljárójuk irányította, míg a közerőt természetesen a gátöljárásokba beosztott műszakiak irányították, ez a műszakiak folyamatos tevékenységét igényelte. A katonaság és a közerö szükséges létszáma tekintetében a szakaszvédelem-vezetés egyeztetett a vezetőikkel, illetve a kirendelőkkel. A töltéskorona folyamatos karbantartást igényelt, ennek ellenére kialakultak nehezen járható szakaszok is. A bordás megtámasztáshoz szükséges homokzsákokat általában a gátőrházak környékén deponált homok felhasználásával töltötték, majd elszállították a beavatkozások helyére. Nagy szállítási távolságok, nehezen járható, illetve keskeny töltéskorona esetén helyszínen töltött homokzsákokat használtak. Nagy gondot okozott a töltéslábban összegyülekező, szivárgó vizek elvezetése, hiszen a domborzat általában a töltésláb felé lejtett. A viszonylag vékony mentett oldali