Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Kováts Gábor-Benke György: Árvízvédekezés a Tisza alsó szakaszán az 1998. novemberi árhullám során

ÁRVÍZVÉDEKEZÉS A TISZA ALSÓ SZAKASZÁN AZ 1998. NOVEMBERI ÁRHULLÁM SORÁN DR. KOVÁTS GÁBOR és BENKE GYÖRGY Az igazgatóság éppen befejezte a védmüvek őszi felülvizsgálatát (a kiértékelő értekezletet már el kellett halasztani), amikor a Felső-Tiszára zúduló árhullám miatt (november 5-én) éjjel-nappali műszaki ügyeleti szolgálatot rendeltünk el. Az árvízvédekezésre való felkészülést mindazonáltal az őszi felülvizsgálat tapasztalatai határozták meg. A védmüvek állapotának ismeretében járták be a szakasz-védelemvezetők az I. fokú árvízvédelmi készültség elrendelését követően a védelmi szakaszaikat és vizsgálták meg a műtárgyak állapotát, a szivárgókat, a különös figyelmet igénylő töltés részeket, a hullámverésnek kitett szakaszokat, a mentett oldali előtereket és a hajózó nyiladékokat. Újra ellenőrizték a védelmi terveket, a hírközlő rendszer működését, a szertárak anyagait, eszközeit, (világító eszközök, lámpák, elemek, stb.), az utak állapotát, a közlekedési feltételeket és a személyi állományt. Ennek során felmérték a gátőrök mellé szükséges segédörök biztosításának lehetőségeit és felhívták a hullámtéren gazdálkodók (mező- és erdőgazdálkodók, kiskertesek, stb.) figyelmét a hullámtéri vagyontárgyak mentésére. A központi műszaki ügyelet az érdeklődő lakosságot és a különböző szerveket tájékoztatta a várható árvízi helyzetről. 1. Az árhullámok levonulása A nagy tiszai árvizeknél általában nem egyetlen árhullám növeli meg a Tisza vízszintjét. Elsőként az október végi áradás, mely Vásárosnaménynál meghaladta a III. fokú árvízvédelmi készültségi szintet, idézett elő igen magas mederteltséget. Erre a magas vízszintre futott rá a november elején elinduló fö árhullám, melynek csúcsa a Felső-Tiszán deciméterekkel (Tivadarnál 99 cm-rel!) az eddigi legmagasabb vízállások (LNV) fölött haladt végig. A megelőző és a fő árhullám — Tokajnál a Bodrog komoly, III. fok feletti magasságú árvizét is felvéve — a Közép-Tiszára már egyesülve érkezett. Az árhullámok tartós és magas vízállása a Közép-Tiszán jellemző erre a folyószakaszra. Mértéke azonban most mégis váratlan volt, hiszen a déli mellékfolyók (Körös, Maros) ilyenkor szokásos, és a Közép-Tiszára visszaható árvizei ezúttal elmaradtak. Az, hogy ez a jelenség most mégis ilyen mértékű volt, leginkább a folyó hullámtéri kiterülését akadályozó nyárigátak hatásával, és más, az áramlást fékező, hullámtéri beavatkozásokkal magyarázható. Az a tény, miszerint a Körösökön és a Maroson nem jelentkezett a befogadót számottevően befolyásoló áradás, alapvetően meghatározta az árvíz alsó-tiszai levonulását is. Itt a Tisza szabadon, nagy vízfelszín eséssel és viszonylag alacsony vízszintek mellett vezethette le vizét (I. táblázat). A lefolyás még kedvezőbben alakulhatott volDr. Kováts Gábor oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVÍZIG, Szeged) nyugalmazott igazgatója. Benke György oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVÍZIG, Szeged).