Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Fazekas László-Bodnár Gáspár: Árvízvédekezés a Felső-Tisza mentén 1998 novemberében

Árvízvédekezés a Felső-Tisza mentén 1998 novemberében 129 közúttól távol esö helyre, a szintén átázott és járhatatlan előtéren csak nagyon nehezen, speciális eszközökkel sikerült a szükséges anyagot beszállítani, és a megtámasztást kiépíteni (Korompay et al. 2003). A Tisza bal partján Szatmárcseke és Olcsvaapáti között a védtöltés magassági hiánya okozta a legnagyobb gondot, de készültség időbeni elrendelésének és a korai előkészületeknek köszönhetően sikerült időben kiépíteni a korona magasítását, közel 8 km hosszban. A védvonalon két helyen, az árhullámok miatt be nem fejezett töltéserősítési munka volt folyamatban, ezért ezeken a szakaszokon a kivitelezők bevonásával az eredeti védképességet helyre kellett állíttatni. Az ideiglenes magasításon kívül töltésrézsű megtámasztásával, ill. az átszivárgó vizek elvezetésével védekeztünk a káros árvízi jelenségek ellen. Három kisebb buzgár is megjelent, amelyeket homokzsákos ellennyomó medencével fogtunk meg. Az árhullám Vásárosnaménynál 7-én délelőtt tetőzött. A Vásárosnamény—Záhony közötti jobb és bal parti védvonalakon a vízszint már nem érte el, de helyenként 10-20 cm-re megközelítette a töltéskorona szintjét. A nagyobb tartósság miatt azonban egyéb veszélyes árvízi jelenségek (átázás, felpuhulás, buzgár, hullámverés stb.) ellen kellett védekezni. A védekezés eredményességét veszélyeztette a töltéstestek magassági és keresztmetszeti hiánya és nehezítette az előterek járhatatlansága (Nagy 2003b). Záhony— Tiszabercel között az árhullám ellapulása miatt már jelentős vonal menti beavatkozást nem kellett végezni, de a lokális jelenségek elleni védekezés komoly teherpróba elé állította a védelmi szervezetet. November 9-én délután több kisebb koncentrált csurgás ill. három buzgár bevédésére került sor. November 9-töl a magas tiszai vízállások visszaduzzasztó hatása következtében a Lónyay-föcsatorna és betorkolló csatornák töltéseinek védelme, a magassági hiányos szakaszok nyúlgátakal történő magasítása, ill. a kis szelvényű töltések megtámasztás állt a védekezési tevékenység középpontjában (FETIVIZIG 2001). Az árhullám levonulásával párhuzamosan két lépcsőben történt meg a rendkívüli készültség megszüntetése. Első lépcsőben november 15-én 8:00 órától a Tisza Tiszahees-Záhonv közötti, majd a második lépcsőben november 17 -én 16:00 órától a Záhony а\гХ\л szakaszokon (Váradi-Varga-Szlávik 2003). A rendkívüli készültség megszüntetését követően a készültségi fokozat a vízállás aktuális értékeinek megfelelő szintre mérsékeltük, kivéve a Tisza jobb parton a 07.08. árvízvédelmi szakasz felső két - tivadari és tarpai — örjárását. Itt a megsérült töltések helyreállításáig, ill. biztonságos bevédésig, december 9-én 18:00 óráig a III. fokú készültséget tartottunk fenn. Badalónál a töltéssuvadás környezetében — a korábbi megtámasztás megerősítésével és további 200 m hosszban történő kiegészítésével - ideiglenesen a védképességet helyreállítottuk. A megépített ideiglenes védelmi müveket nem bontottuk el, hogy a tél folyamán bekövetkező esetleges újabb, jelentős árhullám esetén kellő védelmet biztosítsanak. A rendelkezésre álló rendkívül rövid idő ellenére minden lehetséges erőt mozgósítottunk, s már a tetözés előtt 16 órával — több idö nem is állt rendelkezésre — megkezdtük a szükséges műszaki beavatkozásokat, elsősorban a nyúlgátak építését. A védekezés során tekintélyes létszámú munkaerőt foglalkoztattunk (II. táblázat), szállítóeszközt, gépet vettünk igénybe (III. táblázat) és jelentős mennyiségű védelmi anyagot használtunk fel (IV. táblázat).