Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Váradi József-Varga Miklós-Szlávik Lajos: Az 1998. novemberi tiszai árvíz elleni védelem országos irányítása, vezetése és tapasztalatai

116 Váradi J

.-Varga M.-Szlávik L. sok, csurgások, helyenként buzgárosodások okoztak közvetlen veszélyt (FazekasBodnár 2003, Nagy L. 2003a, 2003b). Az ukrán oldali töltésszakadások és a bekövetkezett elöntések nem csökkentették jelentősen a hazai töltésekre nehezedő nyomást, de számottevően befolyásolták a védelemben résztvevők és a veszélyeztetett lakosság hangulatát azzal, hogy az áradás intenzitása esetenként lelassult, illetve néhány órára megállt. A Felső-Tiszán a töltéskorona magasságát meghaladó vízszint ellen kellett védekezni, megakadályozandó, hogy az árhullám átömöljön a gátkoronán. A Tisza Tiszabecs—Vásárosnamény közötti szakaszán a jobb és bal oldali árvízvédelmi töltések teljes hossza 79 km. Összesen 9 km hosszon fenyegetett a töltéskoronán való vízátfolyás veszélye, további 35 km hosszon pedig a tetőző vízszint a töltéskorona alatt 0-50 cmrel volt. A védelem érdekében az időjárási, helyszíni közlekedési és szállítási viszonyok miatt kézi munkával, nagy erőkkel nyúlgátakat építettek homokkal töltött zsákok felhasználásával. Több helyen alkalmaztak bordás megtámasztást a töltéstest állékonyságának biztosítása érdekében. Az árhullám lefelé vonultával még jelentős erőfeszítéseket kellett kifejteni a Lónyay-főcsatorna mentén, a Bodrogközi tiszai védvonalakon, de a Bodrog védvonalain is, majd lejjebb, a Takta-közben. Ezekben a térségekben magassági hiány nem volt, de az addig előfordult legmagasabb szintet megközelítő árvíz a nem kellő védőképességű -még erősítésre váró-védvonalak számos pontján igényelt beavatkozást (Pados—Felbermann 2003). Végülis a védekező erők, anyagok és eszközök jelentős koncentrálásával a védvonalakat meg lehetett tartani. A védekezés rendkívüli erőfeszítést, magas szintű szervezettséget, határozott döntéshozatalt és magabiztos szakmai tudást követelt a védelemben résztvevő valamenynyi szerepiötöl, így elsősorban a védekezést irányító vízügyi szolgálattól. A védelem eredményességének köszönhetően és a hidrometeorológiai körülmények kedvező alakulásának hatására (újabb árhullám nem alakult ki) a Kormány a rendkívüli készültséget november 17-én 16 órakor megszüntette. Ezt követően az érintett védvonalakon az aktuális vízállásnak megfelelő árvízvédelmi készültségi fokozatok léptek életbe. Az 1998. novemberi árhullám levonulása idején egyidejűleg készültségben levő védvonalak hossza 1605 km (november 14-én), a valamilyen készültségben levő védvonalak összes hossza pedig 2223 km volt (II. táblázat). A védvonalakon védekező létszám november 7-én volt a legmagasabb, 9800 fő, amiből 229 fő volt a FETI VÍZIG dolgozója. Ekkor hét vízügyi védelmi osztag dolgozott a területen (Nyíregyháza, Gyula, Szeged, Győr, Debrecen, Szolnok, ABKSZ). A védekezésben érintettek, ott munkát végzők száma megközelítette a 40 000 főt (II. táblázat). Megfeszített munkára volt szükség az árvízkatasztrófa elhárítása érdekében. Az árvízvédekezési munka eredményes volt: az árvízvédelmi rendszer meghibásodás nélkül kiállta a rendkívüli terhelés próbáját. A térségben elvégzett védelmi munkák jellegére, nagyságára jellemző, hogy a Felső-Tisza mellett kereken 19 km hosszon kellett nyúlgátat építeni, 7,5 km hosszon pedig homokzsákból készített bordás megtámasztással fokozták a töltések védőképességét, amihez felhasználtak 1,2 millió db homokzsákot (II. táblázat). A védelem érdekében az időjárási, helyszíni közlekedési és szállítási viszonyok miatt kézi munkával, nagy erőkkel nyúlgátakat építettek homokkal töltött zsákok fel-